2018. november 19., hétfő

Csavargások XXI.

Mostanában nem voltam túl aktív blogger, ám ez nem jelenti azt, hogy nem csavarogtam erre meg arra. Sőt, általában akkor szoktak ritkulni a bejegyzéseim, amikor épp eléggé elfoglalt vagyok a kis dolgaimmal. Például utaztam Balatonra esküvő miatt, Veszprémre és Herendre csak úgy szórakozásból és jártam őszi fesztiválon is. Most pedig, írok is egy rövid összefoglalót róluk.

Balatoni esküvő
asztalunk
Elég sok szempontból készültem erre az esküvőre. Egyrészt, mert unokatestvérem nősült és engem kért fel tanúnak. Másrészt, mert saját készítésű ajándékot akartam adni nekik, ami kellően személyes és kreatív. (Pont mint tavaly, csak most kicsit nagyobb dobozban.) Harmadrészt a dekorációt maguk készítették és megkértek, hogy segítsek benne. És negyedszer, mert a Balatonon volt, vagyis utaztunk miatta és én nagyon szeretek utazni.
Szerencsénkre hiába volt október, az időjárás kifejezetten kellemesnek bizonyult. (Bár sajnos a bikinit otthon kellett hagynom.) Kaptunk szállást a helyszínen és az út sem volt épp hosszú.
Nekem, mint tanúnak nem sok dolgom volt, csak a vőlegény mögött állni és aláírni a papírt lehetőleg olvashatóan. Azt hiszem, ezt tökéletesen teljesítettem is.
Nyálasan romantikus kép, de
olyan szép az a kis csokor...
Aztán jött a lagzi egy hangulatos borászatban. Ahogy a mellékelt képen is látszik, gyönyörű volt a díszítés, modern, szép, de nem csicsás. Lényegében az egész lakodalom ilyen volt, így kellemes estét töltöttünk itt. Aztán másnap egy kellemes napot Füreden, mert napsütésben sétálgathattunk a Balaton partján.
Amennyi előkészülettel járt ez az esküvő, olyan gyorsan el is repült az a pár óra, míg tartott. No, de így is kellemes és maradandó élmény volt. Illetve, ami legjobban tetszett, az a második (Nyálas, de San Diego talán megbocsátja, hogy közzé teszem.) képen látható. Mint tanú, kaptam egy picike csokrot a csuklómra. Úgy éreztem magam, mint egy amerikai gimnazista az első sulis bálján. Vicces volt, ugyanakkor nagyon cuki, mert egész este illatozott rajtam.

Herend
Mikor időről-időre mehetnékem támad (most is érzem, de elfojtom...) rábeszélem San Diegót (már amikor tudom) egy-egy kiruccanásra. Így történt, hogy az egyik hétvégén kikötöttünk Herenden. 
A Veszprémi állatkertbe szerettünk volna elmenni, csakhogy ismét az utolsó pillanatban kezdtük leszervezni a dolgot, így nem igazán találtunk megfelelő szállást Veszprémben. Ellenben találtunk egy szimpatikus panziót Herenden, így itt szálltunk meg az állatkerti napunk előtti estén és ha már itt jártunk, körbe is néztünk.
herendi porcelánok
Herenden csupán egyetlen látnivaló akad, a porcelángyár. Úgyhogy miután elfoglaltuk a szállásunkat, el is sétáltunk a múzeumhoz.
A látogatók számára azonban nem csupán a múzeum tekinthető meg, hanem a manufaktúra is, ahol a porcelánkészítést mutatják be. Mázlink volt, mert pont akkor váltottunk jegyet, mikor az egyik ilyen gyárlátogató séta indult. Szóval végignézhettük, hogyan áll össze a porcelán, hogyan formázzák, hogyan égetik és utána hogyan festik le. Minden egyes munkafolyamatot egy-egy ott dolgozó szakember mutatott be nekünk és feltehettük a kérdéseinket is. Úgyhogy kifejezetten érdekes volt, ráadásul a virágokat formázó férfi megajándékozott minden hölgy látogatót egy nyers porcelánvirággal. (Mellékelt kép bal oldalán a szalvétán látható.)
A gyárlátogatás után megnéztük a múzeumot, ahol a legszebb és leghíresebb porcelánok voltak kiállítva, mint például a Viktória mintájú. San Diego meg is jegyezte, hogy szépek, de otthonra nem kellenének, mert ki mer egy ilyen értékes darabból enni és hogyan lehet ezeket félelem nélkül elmosni. Aztán bementünk a múzeum kávézójába, ahol pont Viktória mintájú étkészlettel szolgáltak ki minket, így a költői kérdésre rögtön gyakorlati választ kaptunk. A következő szituáció játszódott le:
Én: - Told közelebb a tányérodat, mert le akarom fényképezni.
San Diego: - Hozzá nem nyúlok! Mi lesz, ha eltöröm?
Azért valahogy mégis csak sikerült megennünk a sütit és meginnunk a teát porcelántörés nélkül...
Herendet tehát érdemes megnézni, de kizárólag a gyár miatt, más látnivaló nem igazán akad itt.

Veszprém
Ezért történt az, hogy miután bejártuk a porcelángyárat, inkább átmentünk vacsorázni Veszprémbe. Autóval nagyjából 15 perc az út.
Vacsi előtt még sétáltunk kicsit a belvárosban. Megnéztük a főbb látnivalókat a vár maradékán. Én régebben (még 2012-ben) jártam itt az Utcazene Fesztiválon, így több helyszín ismerős volt. Azonban rá kellett jönnöm, hogy egész más volt most, mint akkor. Ezúttal hűvös őszi időben és sötétben sétálgattam itt és nem volt tömeg, se színpadok és nem is voltam ideges egy picikét sem. Egyszerűen jó volt bóklászni (főleg hogy barátságos macskát is találtam), majd kettesben megvacsorázni.
flamingók, akik valamiért nem fáztak...
Másnap reggeli után visszatértünk a városba, hogy a napot az állatkertben töltsük.
Szerencsére készültem vastag pulóverrel, ami jól jött kapucnistól, mert eléggé lehűlt az idő és feltámadt a szél. Az időjárás azonban nem szegte kedvünket és szisztematikusan végigjártuk a helyet.
Az állatkert épp átépítés alatt áll, mivel bővítik. Szerencsére van bőven szabad földterület a környéken, ahová terjeszkedhet. Ettől függetlenül az állatoknak már most is tágas kifutói vannak. A teljesség igénye nélkül szeretnék kiemelni néhány állatkát. Természetesen az összeset aranyosnak találtam és a nagy részét, ha tehetem pakolom is be a csomagtartóba és viszem haza, de olyan sokat áradoztam már állatokról előző állatkerti beszámolóimban, hogy tartok tőle, olvasóim már unják. Úgyhogy csak a legérdekesebbeket emelném ki.
vörös varik
Az abszolút kedvenceink a vörös varik voltak. Volt egy tágas kifutójuk, ahol testközelből meg lehetett őket nézni. Megérinteni nem szabadott őket (nem is hagyták volna), ám ez visszafelé nem volt tiltva. Elég aktív jószágok és szeretnek az ösvény korlátján rohangálni. Ezért, mikor a gyanútlan San Diego a korlátnak támaszkodott, hogy kényelmesen nézelődhessen, az egyik vari átugrott a vállán. No, de nem ő volt az egyetlen látogató, aki "útban volt" a variknak, mivel ezt a műveletet másokkal is eljátszották.
Számomra meglepő volt, hogy nem csak vörös pandájuk, hanem hópárducuk is van. Azt hittem utóbbi csak Nyíregyházán látható, mivel ez a gyönyörű cicus a reklámállatuk. Úgyhogy kellemes meglepetés volt, mikor megpillantottam két hópárducot is. A nagymacskák kifejezetten a szívem csücskei, így elég sokat időztünk az oroszlánok és a tigrisek kifutójánál és a szurikátákat is hosszan figyeltük. Az állatsimogató sem maradhatott ki, mert kecskét tapizni jó és az egyik alpakának olyan puha volt a buksija, hogy majdnem elolvadtam tőle...
Keresd a tigrist!
Közben megtaláltuk egyik új kedvencünket, az ecsetfülű disznót, akinek tényleg nagyon kis pamacsos füle van. 
Az állatkertnek két bejárata van és az egyiknél található az egyik legjobb gyerekjátszótér, amit eddig láttam. Konkrétan az állatok között lehet játszani a teknősök, kígyók és lajhárok társaságában. Zseniális ötlet, kár hogy már túlkoros vagyok kipróbálni.
Illetve az állatkertben található dinópark is, ami szintén a kicsik számára izgalmas. Gyerekként imádtam volna (nekem is volt dinóimádó korszakom), így felnőtt fejjel inkább élő állatokat nézek, mint rég kihalt fajok műanyag reprintjeit.
Összességében a veszprémi állatkert is remek és még remekebb lesz, ha elkészülnek a bővítéssel. Érdemes meglátogatni és elég egy délutánt rászánni.

hópárduc

ecsetfülű disznók

szurikáták

Töklámpás Fesztivál
Hallottam már a Budapesti Töklámpás Fesztiválról, de még egyszer sem mentem el megnézni. Idén viszont épp meghívtak minket egy Halloween buliba és úgy gondoltuk, alapozunk kicsit ezen a fesztiválon.
kedvenc lámpásom
Az esemény a Hősök terén volt és spontán szerveződésű. Ez azt jelenti, hogy mindenki kiviszi a töklámpását, a bámészkodók jönnek és megnézik, majd a rendezvény végén, mindenki fogja a lámpását és hazamegy.
Mi csak bámészkodni mentünk és eléggé megdöbbentünk, milyen sokan gondolkodtak hasonlóképp. Rengetegen voltak a téren, volt ahol sorba kellett állni, hogy megcsodálhassunk egy-egy szépen kifaragott tököt. Néhányat le is fényképeztem, ám csak a két kedvencemet mellékelem ide.
az egyik legkreatívabb
Egyébként volt mindenféle, a szokásos denevér és boszorkány tematikájútól a klasszikus tökfejeken át az igazán művészi alkotásokig, legyen szó Pokémonokról vagy Star Wars szereplőkről. Az elkészítési módok is változatosak voltak.
Szóval ez csak egy amolyan örüljünk egymás alkotásának és hangolódjunk a télre fesztivál. 
Van azonban jótékony vonala is. A szervezők ugyanis tartós élelmiszereket gyűjtöttek rászorulóknak, ami kifejezetten dicséteres és követendő példa. Mi is bedobtunk a táskámba egy konzervet és leadtuk a töklámpások között. 
Tetszett ez a fesztivál, lehet hogy máskor is megyek és tudom ajánlani másoknak is. Senkit se riasszon el a tömeg, mert ez egy türelmes csoportosulás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése