2017. január 3., kedd

Tengerbe veszett könnyek

Nem ez az első könyvem az írónőtől, de eddig ez tetszett a legjobban.
2014-ben volt szerencsém találkozni vele, akkor már dolgozott ezen a köteten és egy kicsit mesélt is róla, így kíváncsian vártam a végeredményt. Nem csalódtam.
A borító szép és kifejező és a magyar címválasztással is elégedett vagyok. Közel 400 oldal az utolsó lapokon egy kis kiegészítéssel, az írónő megjegyzéseivel a történet keletkezéséről.
Fülszöveg:
"A II. világ​​háború Kelet-Poroszországban a végéhez közeledik. Sk-sok ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak, de ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért."
Ruta Sepetys ismét egy nehéz témát választott. Nem egyszerűen egy újabb történetet mesélt el a második világháború idején, hanem egy háborús történetet egy hajó tragédiájával. Ráadásul mindezt különféle emberek szemszögén át.
A történet több szálon, több szereplő nézőpontjában fut. Ezek a nézőpontok gyorsan váltják egymást, ami olvasási szempontból picit bosszantó, míg írói szempontból zseniális húzás. Az ember azt veszi észre, hogy falja a sorokat, mert kíváncsi rá, mi történik a kedvenc szereplőjével és ehhez végig kell olvasni a többieket is. Ráadásul az írónőnek jó érzéke van a feszültségkeltéshez.
A négy nézőpont négy különböző sorsot mutat be, ám egy dolog mindenkiben közös: rejteget valamit. Nagyon tetszett, hogy minden szereplő lassan bontakozott ki. A kezdeti utalások csak később, a könyv vége felé álltak össze és adtak jól körülhatárolható múltat a szereplőknek. Az is tetszett, hogy mindegyik karakter emberi volt, emberi gyengeségekkel és gondokkal. Még a negatív szereplő sem volt kizárólag negatív, mert inkább szánalmat keltett, mint gyűlöletet.
Mivel a főhősök egyszerű emberek, így ez a könyv a szokásostól eltérően, nem a frontra, hanem a hátországra helyezte a háborús hangsúlyt. Itt-ott tett természetesen egy-egy megjegyzést a hadiállapot alakulására, de végig a hétköznapi emberekre fókuszált. Ettől pedig az egész könyv sokkal emberközelibb, sokkal hitelesebb és sokkal jobban megérinti az olvasót, aki könnyedén bele tudja élni magát a hideg, a félelem és az éhség kegyetlenségébe.
Apropó kegyetlenség, az írónő nem szépített. Nem vonta be giccsel sem a szereplőket, sem mást, hanem megpróbálta leírni a valóságot. A könyvben ezért akad bőven erőszakos jelenet és halál, de enélkül sajnos nem háború a háború és nem tragédia a tragédia. A rövid és velős mondatok tökéletesen illettek ehhez.
"A bosszú örök köre: fájdalomra válaszul fájdalmat okozunk."
Ruta Sepetys nagyon jól ír. Gördülékenyek a sorok akár szép dolgokról számol be, akár hóba fagyott holttestekről. Közben pedig olyan részletességgel boncolgatja a szereplők lelki világát, hogy szinte lehetetlen távolságot tartani tőlük. Én mindegyikőjüket megkedveltem (természetesen Florian volt a kedvencem, mert gyengéim a művészek) és mindegyikőjüknek drukkoltam.
Tetszett, hogy a szereplők jelleme mellett a cselekmény is fokozatosan építkezett. A veszély és a nehézségek állandóan jelen voltak, ám az igazi küzdelem, a hajó tragédiája megmaradt a végére. Az olvasó a fülszöveg alapján tudja jól, milyen sorsra jut a Wilhelm Gustloff és ez egy újabb adag feszültséget ad az olvasási élményhez. A szereplők életéért tehát végig lehet izgulni, főleg mert a hajó gyorsan, ám realistán szemléletesen kerül a tenger fenekére. A tragédia minden pillanata átjött a sorokból.
A könyvnek cseppet hirtelen van vége és a lezárás ennyi szörnyűséghez képest kicsit túlságosan szép, de inkább nem kötözködöm. Ennyi csoda bőven belefér egy ilyen nyomasztó történetbe.
Ez tehát egy remek könyv. Remekül lett megírva (megérte az a rengeteg kutatómunka), remekül futnak össze a szálak és igazán szerethetőek a karakterek. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy jó történelmi regényre vágyik. Nekem nagyon tetszett és továbbra is kíváncsian várom, mi jelenik meg az írónőtől ezután.

Zárszónak idézet a könyvből:
"Az anya biztonság. Az anya vigasz. Az anya az otthon. Az a lány, aki elveszti az édesanyját, hirtelen kis csónakban találja magát, viharos óceánon."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése