2016. augusztus 10., szerda

Csavargások III.

Habár még mindig tartozom egy bejegyzéssel, hogy teljes legyen neszebári beszámolóm, ezt a rovatot sem halogathatom tovább. A legutóbbi bejegyzés óta ugyanis elég sokfelé csavarogtam, főleg zenei téren. Haladjunk időrendben!

10. BelFeszt
Belvárosi Fesztivál több szempontból remek. 1. Budapestieknek ki sem kell mozdulniuk, elég besétálni a belvárosba. 2. Ingyenes. 3. Bővíti az ember zenei repertoárját hazai előadók szintjén.
Habár ez volt a tizedik alkalom, hogy megrendezték, én még csak másodszorra jutottam el ide, pedig elég régóta a fővárosban élek. Ezúttal F. barátom hívott el rá, hogy kiengedhesse kicsit a gőzt az államvizsga árnyékában, így vele és néhány szaktársával vetettük bele magunkat a belvárosi fesztiválozásba.
Kicsit felkészületlen voltam a fellépőket illetően, ezért rábíztam magam F.-re, amit nem bántam meg.
Margaret Island dalait csak néha csíptem el a rádióban és bár elég fülbemászóak, nem fogtak meg. F. azonban nagy rajongó, így kíváncsi lettem, mit tudhatnak még. Hát, lett egy újabb "bulizenekarom".
Ez nálam azokat a bandákat jelenti, akik nincsenek rajta az Mp3 lejátszómon, nem hallgatom őket otthon, de a koncertjükre nagyon szívesen és lelkesen elmegyek. Élőben ugyanis egész más hatást keltenek.
Szóval tetszett, jól éreztem magam és utána, mivel az Intim Torna Illegál annyira nem fogott meg minket, jó volt a belvárosban lézengeni a többi lézengővel és érezni a fesztiválos hangulatot. Ez a kis minifesztivál jól megalapozta a nyaramat.

Millenáris
A Millenáris jó hely és nem csak azért, mert itt van a Könyvfesztivál, hanem mert mindig akad valami a szép parkjában. Például koncertek.
Még a dinoszauruszok is szeretik a koncerteket!
Legutóbb a II. kerület buliján jártam itt, mikor anyumnak kerestem programot. Hozzá igazodva olyan koncertet kellett találnom, amit szeret és olyan helyszínt, ahol nem fogják letaposni a sarkát. Így kötöttünk ki a Millenárison Csík zenekar, majd Rúzsa Magdi koncertjein. Előbbit mindketten szeretjük, főleg ha Quimby dalok is előkerülnek, utóbbit csak ő.
Az időjárás kissé tréfás volt, mert hol szemerkélt az eső, hol nem, de igazán hangulatos volt esernyő alatt állva hallgatni a koncertet. Aztán kicsit hideg lett, főleg miután megittam egy jeges limonádét, így a második koncertbe csak belehallgattunk. Meg kellett állapítanom, hogy fogalmam sem volt, milyen zenét játszik Rúzsa Magdi, mert leragadtam a tehetségkutatós időszakánál. Így jár az, aki nem követi nyomon a magyar popzene alakulását...

EFOTT
Ez a fesztivál eddig valahogy kiesett a látóteremből. Pucca barátom mesélt csak róla, de egyetlen nyarat leszámítva sosem éreztem erős késztetést, hogy megnézzem magamnak. Idén azonban úgy alakult, hogy munka miatt kaptam rá hetijegyet. Napközben tehát dolgoztam a Velencei-tó partján, éjszaka pedig a munkatársaimmal buliztam.
Velencei-tó
Gondolom, olvasóm hallották, - ha máshol nem is, a híradóban - hogy a fesztivált kicsit elmosta a vihar. Nos, igen, ahogy engem is. A délutáni forróság után ugyanis első napon megérkezett az eső széllel és égzengéssel kísérve. Úgy szétáztunk, mintha ruhástól a tóba ugrottunk volna, majd tapicskoltunk a sártengerben. Picit olyan volt, mintha egy katasztrófafilmbe csöppentünk volna, ahogy egy sátornyi tömeget kiküldtek a viharba a szervezők, mert a fejünk fölött kezdett szétesni a sátor... Hatalmas élmény volt visítozó tömeggel teljes sötétségben kétszáz métert sprintelni a sárban, miközben a szél az arcunkba vágta a szakadó esőt és a fejünk felett recsegve cikáztak a villámok. Áztam már meg fesztiválon, de ez mindent felülmúlt. A hangulatunkat azonban nem rontotta el, bár meglehetősen ideges voltam a kedvenc piros tornacipőm sanyarú sorsa miatt.
Szóval voltam PASO-n, amire nagyon régóta szerettem volna elmenni. 30y most is jó volt és döbbentem konstatáltam, hogy még mindig ismerem a dalok nagyobb többségét és még mindig jók egy koncerten. Margaret Island másodszorra is tetszett, Tankcsapda végre lekerült a koncertes bakancslistámról, Irie Maffia pozitívan meglepett, míg Bohamian Betyars kis csalódás volt. Előbbin egyszer voltam még Veszprémben, de két szám után eljöttem, most viszont végigtáncoltam a koncertet. Vagy ők lettek ennyire jók, vagy én változtam ennyit vagy csak a jó társaság tette, nem tudom, de ez volt a legjobb koncert. Utóbbiban viszont azért csalódtam, mert voltam már vagy egy tucatszor a koncertjükön és mindig élveztem, most viszont képtelen voltam, annyira rossz volt a hangosítás. Az egyetlen külföldi banda, Rudimental pedig egy újabb pozitív élménynek bizonyult. Egyik dalukat szeretem és még néhányat ismerek, az egész koncert mégis olyan kellemesen otthonos volt.
Egyébként összehangolni többféle ember zenei igényeit nem könnyű. Volt például egy alkalom, amikor választanom kellett, hogy a népzenei karaoke sátorba menjek, vagy a techno sátorba... Inkább maradtam a népzenénél és lehuppanva egy babzsák fotelre jókat nevettem a részeg és nagyon lelkes embereken, akik beleélték magukat a népdalokba.
Összességében ezért, bár kétszer megáztam, utolsó nap pedig elmaradt, jó élmény volt ez a fesztivál.

Zárszónak néhány kedvcsináló dal:
Margaret Island - Érezd jól magad
Pannonia Allstars Ska Orchestra - Ska Bah Dub
Irie Maffia - Easy As One, Two, Three
Rudimental - Free

Hát, eddig így állok a nyári koncertekkel. Na, és ti, kedves olvasóim, merre jártatok és mit hallottatok?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése