2016. június 4., szombat

S.

Könyvfesztiválon figyeltem fel erre a könyvre. Ennyire kreatív ötlettel ugyanis még nem találkoztam.
A bal oldali kép senkit se tévesszen meg, ez csupán a könyv doboza, mert ez nem egy egyszerű kötet. A fekete dobozban egy kemény kötésű könyvtári példány lapul kellően sárga lapokkal, jól összefirkálva és teletűzdelve képeslapokkal, újságcikkekkel, levelekkel, sőt még egy szalvétával is. Nem, nem kell felhördülnie egy könyvmolynak sem, mert ez a kötet gyárilag ilyen. (Mellékelt képeken Gideon közreműködésével szemléltetem is.)
Zseniális ötlet és nagyon aprólékos kivitelezés mind a 456 oldala. A magyar olvasók a Geopen Kiadónak lehetnek hálásak érte.
Fülszöveg:


"Egy könyv. Két olvasó. Egy titkokkal, veszélyekkel, vágyakkal teli világ.
A fiatal lány kezébe kerül egy könyv, amelyet egy fiú kezdett el olvasni, lapszéli megjegyzéseket fűzve hozzá. A kommentárok arról tanúskodnak, hogy szerzőjüket lenyűgözi a történet és a rejtélyes író személye. A lány sem tudja kivonni magát a különös könyv hatása alól, és a margóra írva válaszol az ismeretlennek. Szokatlanul izgalmas, nem mindennapi levelezés kezdődik a két fiatal között, akik egyre mélyebbre ásnak egy rejtelmes eseményekkel és megfejtésre váró utalásokkal teli világban.
A könyv: Thészeusz hajója a címe egy termékeny író, V. M. Straka utolsó művének. Hőse S., a múlt nélküli ember, aki egyszer csak egy idegen hajó fedélzetén találja magát, és az elborzasztó legénység foglyaként hánykolódik ismeretlen vizek és partok, veszedelmek és megmenekülés, pusztulás és újjászületés, múlt és jelen, valóság és képzelet között.
Az író: Straka maga a 20. század egyik legnagyobb rejtélye. Rejtőzködő anarchista, azonosíthatatlan forradalmár, akiről mendemondák keringenek, és csak műveiből ismerheti meg a világ?
Az olvasók: Jennifer végzős egyetemista, Erąic már végzett, de tovább tanulna, ha nem zárják ki. Mindkettejüknek szembe kell nézniük önmagukkal, kik is valójában és kivé válhatnak. És tudniuk kell, mennyire bízhatnak meg abban, akivel megosztják legbelsőbb érzelmeiket és félelmeiket.
S. a filmes J.J. Abrams hőse, akinek történetét a díjnyertes Doug Dorst írta meg. A könyv lapjainak margóján kibontakozó másik történet egy lány és egy fiú regénye. Két fiatalé, akik belekeverednek a náluk hatalmasabb, ismeretlen erők végzetes küzdelmébe. És nem utolsósorban Abrams és Dorst vallomása az írott szó iránti szenvedélyes szeretetről."
Igen, ez egy történet a történetben típusú regény, amit öröm forgatni. Öröm, bár nem könnyű, mert ha az ember óvatlan, különféle dolgok hullanak ki a lapok közül és ha nyilvános helyen olvassa, például egy vonaton, csúnyán néznek rá. (A mellettem ülő hölgy legalábbis elszörnyedt, mikor meglátta az összefirkált oldalakat, azt feltételezve, hogy én voltam a tettes.)
maga a könyv fekete doboza nélkül
Az egyik történet nyomtatva van, míg a másik ennek a margójára firkálva, ezért egy egész más olvasói attitűdöt követel, mint a regények általában. Elkezdeni kissé sok figyelmet igényel, de úgy húsz oldal után az ember rátalál a ritmusra.
Egyrészt felismeri, hogy a férfi főhős ír nyomtatott betűkkel, másrészt képes különválasztani a két történetet, miközben a nyilakat, aláhúzásokat és csillagokat követve csapong egyikről a másikra. Ráadásul, hogy a dolog még rafináltabb legyen a margón szövődő történet nem egészen időrendben halad. A különféle színnel írt megjegyzések különböző időben kerültek oda. Például Eric halvány ceruzával írt megjegyzéseit évekkel korábban, még kamaszként firkálta oda.
Tehát figyelmes olvasót igényel ez a könyv, főleg hogy a történetek sem épp egyszerűek.
Straka története egy kissé fura a múlt nélküli főhőssel és a partizán akciókkal. Illetve, hiába van benne sok veszély és rejtély, számomra nem volt igazán izgalmas. Ha csak ez lett volna a könyvben, valószínűleg kicsit sem hatott volna meg.
"Egy ember valójában nem több & nem kevesebb mint önnön szenvedélyének és tetteinek története."
a könyvben lapuló dokumentumok
A margókra rótt sorok azonban végig fenntartották a figyelmemet. Nem mondom, hogy teljesen elégedett voltam velük, mert néha elég erőltetettnek tartottam Jen és Eric spekulációit és hogy micsoda értekezéseket tartottak egy-egy szó fölött, de érdekelt. Érdekelt, mert jóval izgalmasabb volt az ő nyomozgatásuk, mint S. hadműveletei. Az is tetszett, hogy bár tele volt hézagokkal, nem egyenesen haladt az időben, nagyon szépen kibontakozott. A románc pedig bár borítékolt volt, attól még romantikus maradt.
Az egyik történet tehát megfogott, a másik kevésbé, összefonódva azonban olyan kerek egészet alkottak, ami méltó volt a kivitelezéshez.
Minden elismerésem J. J. Abrams és Doug Drost leleményességéé. A tökéletes összhang az ő alaposságukban és a picike részletekben rejlik. A kiegészítések pont megfelelő időszakonként jönnek és bár néha nincs igazi kapcsolat a két történet között, mert mindegyik megy a saját útján, a harmónia megmarad. Nagyon kíváncsi lennék ennek a kötetnek az alkotási folyamatára.
Összességében tehát zseniális. Kreatív, jól összeszedett és olyan különleges, hogy belopta magát a szívembe. Bátran ajánlom minden könyvmolynak, mert a könyvmolyszív az, ami értékelni tudja a margóra rótt sorokat, a lapok között megbújó dolgokat és egy könyvtári könyv margóján kibontakozó szerelemet.

ennyire van "összefirkálva"

Kedvenc idézetem a könyvből:
"Azért találunk ki történeteket, hogy megkönnyítsük a létezésünket egy kaotikus világban, hogy elviseljük a részrehajlás, az igazságtalanság súlyát, hogy elfogadjuk önnön tehetetlenségünket a természet hatalmával, másokkal, sőt, önmagunkkal szemben."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése