2015. szeptember 29., kedd

Mire jó a rosszfiú?

Egyetlen mentségem van arra, hogy kézbe vettem ezt a könyvet, méghozzá az, hogy megtetszett a cím. Erre a költői kérdésre ugyanis reflexből rávágtam gondolatban: "Elrettentő példának!"
Nos, a könyv is valami hasonló volt számomra. Elrettentő példája a kacat-tucat tiniregényeknek. Legalább a borító ötletes, bár köze nincs a szereplőkhöz.
Mindössze 314 oldal, de nyúlik, mint a rétestészta. Mikor az olvasó azt hiszi, nem jöhet több klisé, az írónő még beleszuszakol kettőt.
Fülszöveg:
"Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania! De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól.
Talán mégis van bennük valami közös…"
Oké, egyértelműen nem én vagyok ennek a könyvnek (sőt, megkockáztatom könyvtípusnak) a célközönsége. Se tinilány nem vagyok (anyukám állítása szerint nem is voltam soha), se romantikus alkat, se kezdő olvasó, aki lenyeli a klisébe csomagolt klisét. De nincs semmi bajom a kamaszoknak íródott könyvekkel, ha szórakoztatnak, mert a cél ennyi és nem több. Ez a könyv azonban nemhogy szórakoztatott volna, szabályosan provokált, hogy kedvem legyen megrugdalni. Épp ezért előre is elnézést kérek minden rajongótól, romantikus lelkületű tizenévestől, amiért leoltom ezt a kötetet.
A fülszöveg alapján az alaphelyzetből még lehetett volna kihozni valamit. Gyerekkori barátok, akik megváltoztak és eltávolodtak egymástól, érdekes téma. Csakhogy senki se várjon ettől a könyvtől karakterfejlődést, mert nincs benne. Megpróbálja beetetni vele az olvasókat, nem is egyszer, de falra hányt borsó az egész. Főleg mert annyira amerikai az iskolai klikkek, a menők és bénák megosztottsága a pomponlányokról nem is beszélve, hogy úgy kellene kiásni az amcsi klisétenger alól az egészet.
Ha két szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet, azt mondanám rá, felszínes és bugyuta, pont mint a szereplői. Két nézőponton fut a történet és bár az elején, csak Ashton szőke fejecskéjét szerettem volna közelről megismertetni egy masszívabb falfelülettel, rövidesen Luca számára is találtam egy hasonló darabot a ház oldalán... 
Ashton a tipikus szőke liba, aki felszínesen egysíkú és nem találta meg a sort, amikor az észt osztották. Nem, nem az a bajom vele, hogy pomponlány (minden tiszteletem azoké, akik helyből tudnak szaltózni) és még az sem érdekelt, hogy gonoszkodott az iskolában. A gondom vele az, hogy szociálisan analfabéta. Olyan barátokhoz ragaszkodik, akikről tudja, hogy nem is igazán a barátai, státuszszimbólumnak akar megszerezni egy srácot és mikor kiderül, hogy a szóban forgó srác is hasonló okokból akarja őt, még képes megsértődni. Elvileg az ő fejlődése lenne a könyv lényege, de nem sikerül felnőnie a feladathoz. Ezen persze a másik delikvens sem segít sokat.
Luca számomra az elején semleges fickó volt, bár elég gyatrán alakította a rockkert. Azok ugyanis, akik ennyire ki akarnak tűnni a tömegből megjelenésükkel, nem törődnek sokat azzal, mit gondol róluk a "menő" tábor. Luca viszont törődött, sőt el is hitte a kritikák nagyobb részét. Ezt azonban még lenyeltem volna, de amint kivetkőzött a feketéből, ráadásul egy csaj miatt, dobtam volna el a könyvet.
Pont az lenne ugyanis a történet lényege, hogy két különböző ember közös nevezőre talál, ám ezt szitává lyuggatja a tény, hogy a béna srácból pikk-pakk álompasi lesz, mert így jobban passzol a csini főnősnőhöz. Most komolyan, hol itt a kihívás, hol a személyiségfejlődés? Mert én csak hormonokat látok és néhány nyálas közhelyekbe bújtatott szerelmi vallomást...
Szóval egyáltalán nem kedveltem meg a szereplőket, még a mellékszereplőket se. Az pedig, hogy a könyv nem mond semmit, nem ért váratlanul. A klisék áradata azonban sokkolóan elborított.
A már említett szokványos felálláson túl az írónő beletett egy múltbeli drámát, Luca apját. Egyetlen megjegyzésem van a dologhoz, méghozzá egy közhely, csak hogy stílusos legyek: "Az idő gyógyít." Hét év távlatából teljesen hiteltelen volt a szomorkodás. Ehhez jött Ashton és az autók problémája és ez sem volt sokkal hitelesebb, csak felesleges. Ki lehet még pipálni a gonosz barátnő kártyát, aki még a végére is beletett egy "csavart", nehogy hiányérzetünk legyen. Valamint a menő srácot, aki egy paraszt. Ide természetesen illik, ha erőszakos is ez a paraszt, mert akkor jöhet a főhős úr lányt menteni, mert az olyan romantikus. Nem, a megmentettek a megerőszakolástól sosem romantikus és mindig, ismétlem mindig jelenteni kell minimum anyucinak, de alap, hogy a rendőrségnek is. Szóval minden könyv, amelyikben a hölgyemény hallgat és olvadozik, amiért megmentették, csendes társ az erőszakban. Arra pedig inkább nem mondanék jelzőt, mit gondolok azokról a történetekről, amelyekben az említett erőszakkísérletet 24 órán belül romantikus pásztoróra követ... Igen, ez is olyan könyv... Igen, dühös vagyok...
A legnagyobb klisét azonban a végére tartogatta az írónő. Megcsinálta a szokásos "összejöttek, de valaki bekavart, szétmentek és szenvedtek, de újra egymás karjaiban" köröket és a végére olyan nyálasan cukorszirupos telenovellát varázsolt, hogy gyorsan végig kellett lapoznom, mielőtt kicsorog a cucc és eláztatja a szobát.
Összességében ez a könyv valami ragadós rózsaszín dologgal összeragasztott klisék halmaza, amely nem csak pozitív üzenetet nem közvetít, hanem néhol kifejezetten káros példát állít az olvasó elé. Ezek a karakterek ugyanis egyre jók: elrettentő példának. Inkább nem ajánlanám.
Azt azért még megjegyzem, bár nem nagy dicsőség, hogy olvastam ennél rosszabb tinikönyvet is. 

Kiegészítés:
Az írónőnek természetesen nem ez az egyetlen könyve, nekem azonban bőven elég volt ez is. Nem kívánok többet olvasni tőle és azt hiszem, a Móra Kiadó LOL sorozatát jobban teszem, ha elkerülöm. Se én, se a könyvek nem köszönnék meg a találkozást...

5 megjegyzés:

  1. Csak nemrég bukkantam erre a blogra. Kedves Noémi, nagyon szórakoztató és választékos stílusban írsz, kedvet is kaptam egy kis olvasáshoz, ami sajnos eléggé háttérbe szorult nálam az utóbbi időben. Bevallom nagy részét a górcső alá vett szerzőknek/műveknek nem is ismertem, így láthatóan bőven van mit pótolnom az irodalom terén. Mindenesetre feljegyeztem pár címet, aztán irány a könyvtár. :)
    ps: Természetesen Komal Kant műve nincs közte, csak ez volt az utolsó poszt, ezért kommenteltem ide. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy meghoztam a kedved néhány könyvhöz és tetszik a blogom. :) Ilyenkor érzem, hogy van értelme világgá kürtölni a véleményemet egy-egy kötetről, legyen pozitív, vagy mint ebben a bejegyzésben, negatív.
      Jó olvasást! Ha van kedved, oszt meg velem, jó könyveket ajánlottam-e. ;)

      Törlés
    2. Végül csak egy könyvet tudtam kicsiny könyvtárunkból megszerezni, azt is legalább fél órán át keresték hárman, mert nem volt a helyén, se a raktárban és a felmerült esetleges egyéb lelőhelyek se bizonyultak elsőre nyerőnek, de aztán csak előkerült. :) Majd szívesen elmondom a véleményemet róla.
      Addig is további jó blogolást! :)

      Törlés
  2. Őszinte leszek, megleptél. De, nem bánom, mert legalább tudom, mit ne olvassak. :)
    Mielőtt még elkezdtem volna olvasni a bejegyzést, az első dolog, ami eszembe jutott, az a - "Elrettentő példának, ha másnak nem is..." - válasz volt. Szóval azt kell mondjam, mint "érzelmileg túlkoros tinilány" (igen, ezt már egy párszor megkaptam), nem érzem, hogy bármi köze lenne hozzám, de ez csak én vagyok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha én is meglepem saját magamat, miket nem olvasok... :D De legalább az jó abban, ha végigszenvedek egy ilyen könyvet, hogy másokat megkímélek tőle. Persze, csak ha megfogadják a tanácsomat. :)

      Törlés