2015. április 27., hétfő

Az elfeledett kert

Régóta szerettem volna Kate Morton tollából olvasni, mivel olyan sok szépet hallottam már a könyveiről. Ez tehát az első olvasmányom tőle és cseppet sem okozott csalódást.
Meglehetősen vaskos kötet 600 feletti oldalszámával, ám egy ilyen volumenű történethez illik is a bővebb kifejtés. Arany pöttyöt kapott és a borító sem rossz.
Fülszöveg:
"Egy kislányt magára hagynak. 1913-ban egy Ausztráliába tartó hajón.
Lélek egyedül érkezik, csak egy kis bőrönd van vele, benne néhány ruhadarab meg egyetlen könyv – egy gyönyörű mesekönyv. A gyermeket befogadja a kikötőmester és felesége, és mint a magukét nevelik fel. Huszonegyedik születésnapján elmondják neki az igazságot, és „Nell”, aki úgy érzi, hogy kicsúszott alóla a talaj, nekivág, hogy megtudja, ki is ő valójában. Kutatása során eljut a Cornwall partján álló Blackhurst Udvarházba, és nyomára jut a Mountrachet család titkainak. De csak Nell halála után folytatja a kutatást az unokája, Cassandra, és akkor áll össze a kirakós rejtvény valamennyi darabja."
Van a kertekben, főleg a titkos kertekben valami varázslatos. Meghozza az ember kedvét a növényekhez, az elbújáshoz és kellemes tavaszi légkört teremt. Bennem legalábbis ilyen dolgokat váltott ki. (Valószínűleg közrejátszik, hogy A titkos kert filmváltozata gyerekkorom egyik nagy kedvence volt.) Az alaphangulatot tehát már a cím is megadta és ez a cselekmény kibontakozásával csak fokozódott.
Szeretem a több idősíkon játszódó történeteket, mert így nem egyszerűen csak feldereng a múlt, hanem az olvasó pont olyan valóságosan át is éli, mint a cselekménybeli jelent. Ebben a könyvben ráadásul nem csupán múlt volt és jelen, hanem a múlt tovább tagolódott távolabbi és közelebbi eseményekre. Kate Morton zsenialitását pedig itt lehet fülön csípni.
Több családtörténetet olvastam már, így a titkok feltárása nem volt ismeretlen számomra és nem is okozott most sem nagy meglepetést a megoldás. (Könnyedén kikövetkeztettem, kik Nell szülei.) Azonban ilyen precízen és pontosan felállított évszázados kirakóst még nem láttam. A rengeteg utalás, apró elejtett mozzanat és a minden mindennel összefügg érzés hihetetlen pontossággal van megalkotva. Persze akadnak bőven véletlenek és meglepő egybeesések, de minden csupán mértékkel, ahogy a való élet szeszélyei is hozzák, tehát semmi sem tűnik túlságosan direktnek. Az olvasó egyszerűen sodródik az eseményekkel, gyűjti a morzsákat és a végére összeáll egy tökéletesen teljes kép. Zseniális! Nagyon szeretem az ennyire átgondolt történeteket.
A könyv tehát cirka száz évet ölel fel, nagy korrajzokat azonban senki se várjon tőle. A cselekmény nagy része ugyanis egy birtokon játszódik, így egyedül a századfordulós London utcaképe az, amely kitűnhet, minden más egyszerű díszlet. Díszlet az emberi, pontosabban női sorsokhoz.
A könyvnek lényegében három főszereplője van: Cassandra, Nell és Eliza más-más idősíkon. A titkokon kívül a sok megpróbáltatás a közös bennük és bár hoznak rossz döntéseket, erős karakterek, akiket könnyen meg lehet kedvelni. Úgy éreztem, hogy Nell a kezdetekhez képest kissé háttérbe lett szorítva, míg Eliza extrán sok figyelmet kapott az írónő részéről. Persze megértem, nekem is Eliza volt a kedvencem. Cassandra pedig maga a feloldozás, egyszerűen szükség volt egy kis rózsaszín vattapamacsra, hogy az olvasó érezze, igen, az élet kegyetlen és nehéz, de azért akadnak benne nagyon jó dolgok is.
A többi szereplő is érdekes figura volt, bár Nathaniel és Christian kivételével erőteljesebb volt a negatív vonaluk. Rose például nem tudta elnyerni a szimpátiámat, azonban mindegyiküket értettem. Emberiek voltak és az emberi természethez az ilyen árnyékok is hozzátartoznak, bár Linus inkább maradt volna a sötétkamrájában a borzongató sejtelmekkel együtt, amelyeket az olvasóban keltett.
Ki kell még emelnem a meséket. Ezek itt-ott megtörik a szöveget és bár először puszta érdekességnek találtam őket, később jó volt utalásokat keresgélni bennük.
Összességében tehát ez egy remekül és okosan összerakott családtörténet erős nőkkel a középpontban. Nekem nagyon tetszett és biztosan olvasni fogok még Kate Morton tollából.
Azoknak ajánlom, akik szeretik apránként összerakni egy történet szálait, kedvelik a több idősíkon húzódó cselekményt és nem zavarja őket a nagy terjedelem. Drámakedvelők és erős nők rajongói előnyben. Azonban, aki röviden és gyorsan kibontakozó könyvet keres, vagy valami romantikusat, annak ez túl komoly lesz. (Ettől függetlenül olvassa, mert ez a könyv jó!)

Zárszónak egy tanulságos idézet a könyvből:
"Azzal élj, amid van, és ne sajnáld, amid nincs."

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a leírásod alapján a könyv. Ha egyszer hozzájutok, elolvasom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy meghoztam hozzá a kedvedet. :)

      Törlés