Egy újabb könyvsorozat és egy újabb magyar szerző.
A borító szép és kifejező. Nagyon eltalálták és a fehér háttér csak növeli a báját. Bár kézbe véve kissé vékonynak tűnik, pont megfelelő a vastagsága a kényelmes olvasáshoz 304 oldalával. Gyorsan át lehet lapozni, főleg mivel olvastatja magát.
Még egy dolgot kell róla előzetesen tudni, ez egy disztópia. 14-es korhatárt kapott, mivel nem a brutális fajtából való, mégsem lesz tőle túlságosan jobb kedve az embernek.
Ennyi bőven elég bevezetőnek, jöhet a fülszöveg:
"Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?"
Ez a regény egyszerre ismerős és ismeretlen.
Aki gyakran olvas posztapokalipzikus történeteket, annak nagyon is ismerős lehet a háttértörténet. A biológiai katasztrófa, az emberiség drasztikusan megcsappant létszáma, a mindenfelől leselkedő veszély és a "szörnyek" mind-mind ismerős. (Engem a sápadtak egy másik könyv füstöseire emlékeztettek.) Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas vagy elcsépelt volna, sőt, ez tipikusan olyan téma, amit nem lehet megunni. A világ pusztulása állandó jelleggel foglalkoztatja az embereket, így nem lehet mellé lőni vele.
Kemese Fanni tehát remek alapot választott a könyvhöz, amit megfelelő módon ki is dolgozott. A naplójegyzésekből és egy-egy elejtett információból szépen össze lehet rakni, mi is történt a világgal, bár a sápadtak mikéntje és miértje még egy picit ködös. Ezt pedig megfűszerezte az ifjúsági könyvek elmaradhatatlan szerelmi szálával.
A szereplők könnyen megkedvelhetők, akikért lehet izgulni és akiket meg lehet érteni.
Pippa kifejezetten szerethető főhősnő, mivel erős és határozott jellem, ugyanakkor megvannak a gyengeségei is, amitől még mindig egy fiatal lány érthető gondolatokkal és érzésekkel. Kedveltem.
Ruben szintén szimpatikus, bár ő jóval több "hibával" rendelkezik, vagy inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy jóval emberibb tulajdonságai vannak. Ezek azonban érdekessé teszik, még akkor is, ha a könyv végi ostoba viselkedése feldühített.
A fel-felbukkanó többi szereplő, Pippa rokonai, Ruben bátyja és még néhányan, nem szerepelnek ugyan eleget a mélyebb benyomásokhoz, ám így is tartják magukat a kedvelhető mellékszereplők színvonalához.
A történet fő mozgatórugója a túlélés és annak mikéntje és meglehetősen karakterközpontú. A magány és a társaság iránti vágyakozás átsző mindent, amihez a bizalom kényes kérdése is hozzácsapódik. Ettől pedig, bár egy idegen és távoli jövőben játszódik, mégis közel marad az olvasókhoz. Hiszen mindenki érezte már magát magányosan, mindenki áhítozott társ után és sajnos mindenki veszített már el olyat, akit szeretett.
Pippa és Ruben kapcsolatának alakulását igazán jó olvasni, bár az egymásra találás nekem kicsit túlságosan simán ment, cseppet több botladozást vártam volna, ám így is jól alakultak a dolgok. A romantikus szálra azért nem lehet panasz, főleg mivel megtartja a mértéket, ahogy az egy ilyen világban el is várt.
A világ leírása nagyon tetszett. Az írónő stílusára sem eshet panasz. Könnyedén, gördülékenyen ír, amibe ha az olvasó egyszer belemerül, ott is ragad. Azonnal el tudtam képzelni mindent és egyszer sem éreztem úgy, hogy valami kilógna a sorok közül. A cselekmény szálainak összerakásához pedig nagy segítséget adott a gyakori nézőpontváltás, amivel nem csak a főszereplők élete bontakozott ki, hanem maga a posztapokaliptikus világ is.
Az események végig izgalmasan alakulnak, így egyetlen fejezet sem tűnik üresjáratnak és akad benne néhány csavar is, ami csak növeli az olvasó figyelmét. Csupán egyetlen dolog hagyott kicsit keserű ízt maga után: Pippa családjának titka. Nekem ez nem igazán passzolt a történet hangulatához és feleslegesnek is éreztem. Nélküle is épp eléggé érdekes lett volna a cselekmény. Ezt leszámítva azonban teljesen elégedett voltam.
Összességében tehát remekül felépített könyv és csak ajánlani tudom mindazoknak, akik szeretik a disztópiákat. Érdemes elolvasni.
Kiegészítés:
Ahogy a bejegyzés elején említettem, ez a könyv egy sorozat, pontosabban egy trilógia nyitó része. A második kötet, A viharszívű Mya Mavis idén fog megjelenni, pontos dátum azonban még nincs. Kíváncsi leszek rá, mivel az első rész befejezése meglehetősen sok kérdést hagyott megválaszolatlanul és érdekel a szereplők további sorsa.
Az írónőt különben is érdemes figyelemmel kísérni, tehetséges. Aki közelebbről is meg szeretne ismerkedni vele, az megteheti ITT. Bizonyára örül az érdeklődésnek, úgyhogy csak bátran.
Pont ma olvastam ki ezt a könyvet és reménykedtem, hogy találok nálad véleményt- így is lett. Határozottan hasonló a stílusunk, nekem is elég mesebeli volt az egymásra találásuk, de a többi a helyén volt. Nem tudtam, hogy folytatásos így zavart, hogy nem derült fény a hófehérkék keletkezésére, viszont érdekesnek találtam az ősök mellékszálát, mert azzal is lehetett kirakózni. Valamint engem is A szabadulásra emlékeztetett, csak kevésbé volt sötét színezete, teljes nyugalommal fogok elaludni a sötétben, nem úgy, mint az előbb említett mű után. :D Egyébként nem tudom minek kellett bele a végére az a hazugság, az annyira sablonos volt..
VálaszTörlésÖrülök, hogy van folytatása, el fogom olvasni. Kivéve, ha te megelőzöl és kiderül, hogy nem jó.
Valahogy nem lepett meg, hogy ismét egyezik a véleményünk. :)
TörlésHa jók az információim, novemberben fog megjelenni a következő rész. Nagyon kíváncsi vagyok, így biztosan elolvasom, de nem garantálom, hogy hamarosan. Szóval, ha neked előbb sikerül megkaparintanod, kíváncsian várom az értékelésedet. :)