2011. augusztus 25., csütörtök

Vizet az elefántnak

Nagyon sok jót hallottam a könyvről és a filmről is. Nem is emlékszem, hogy negatív kritikát olvastam volna, így felkeltette az érdeklődésemet.
Gondoltam, a filmmel indítok, amúgy sincs pénzem spontán ötlettől vezérelve könyvet venni.
Meg is néztem és most azon gondolkodom, mitől olyan nagy szám. Egyszerűen nem értem, mi van benne, amitől a többség ilyen sokat áradozik róla. Nekem egy teljesen felejthető darab.
De kezdem inkább az elején, az ismertetővel:
"Jacob (Robert Pattinson) egy hirtelen ötlettől vezérelve maga mögött hagyja az állatorvosi iskolát, addigi életét, és csatlakozik egy utazó cirkuszhoz. A kiszámíthatatlan, kalandokkal teli izgalmas világ az otthonává válik, ahol a szerelem is rátalál. Marlenaval (Reese Witherspoon) a gyönyörű, és vonzó cirkuszi előadóművésszel egyre közelebbi, romantikus viszonyba keveredik, akit azonban férje (Christoph Waltz) iránti kötelessége és a cirkusz iránt érzett szenvedélye nem hagy nyugodni.
Így utaznak keresztül a húszas évek Amerikáján, oldalukon Rosie-val, az idomíthatatlannak tűnő elefánttal, és a társulat megannyi érdekes tagjával."

Nem rajongok különösebben a cirkusz iránt. Az artisták lenyűgöznek ugyan, de a bohócok ijesztőek és tudom, hogy az állatok nem a legjobb bánásmódot kapják. Már nagyon régen nem jártam igazi, vándorcirkuszban. Gyerekkori emlékem van csupán a hatalmasnak tűnő sátorról, a szalma és pattogatott kukorica illatáról, a színes ruhákról és az állatokról. Épp ezért nem vonzanak a cirkuszos dolgok. A Rémségek cirkuszát sem e miatt olvastam el és sosem volt gyerekkori álmom beállni egy cirkuszba. Így ebben a filmben sem érdekelt különösebben a helyszín.
Amikor elkezdtem, a Szerelmünk lapjai ugrott be a visszaemlékezős dolog miatt. Az egyébként egy igazán jó film. Gondoltam, olyan lesz ez is, így nem zavart annyira, hogy lassan indult be a cselekmény. A cirkusz helyett inkább a szerelmi szálra koncentráltam.
Sajnos csalódnom kellett. Meg sem közelíti a Szerelmünk lapjait. Ez egy egyszerű, két ember egymásra talál történet, mindenféle plusz jelentés nélkül. Nekem nem adott semmi útravalót, nem gondolkodtatott el, nem vontam le tanulságot. Csak néztem, kicsit untam, mert elég vontatott és csak a végén van egy kis izgalom, aztán el is fogom felejteni.
Nem fogom még egyszer megnézni és a könyv sem vonz már. Persze a könyvek sokkal részletesebbek, így ott biztosan jobban átjönnek az érzelmek, mint a képernyőn, de nekem ennyi elég volt. Amennyire tudom, a könyvhöz hűen alkották meg, és én csak a nagyon jó filmek után kapok a könyv után, mint a Vágy és vezeklés, vagy a Trónok harca.
A színészekre nem volt panaszom, bár egyik karakter sem lopta be magát a szívembe, még az elefánt sem. Reese Witherspoon igazán jó színésznő. Ő mindenki Dr. Szöszije és bár van néhány lagymatag filmje, a neve vonzza az embereket. Ami pedig Robert Pattinsont illeti, ő sem rossz színész, sőt fejlődőképes egyén. Örülök, hogy könnyedén le tudta vetkőzni a csillogó vámpírt. Igaz, eddig egyik filmje sem nyerte el különösebben a tetszésemet, sőt a Remember me-t kritikán alulinak találtam az utolsó öt percet leszámítva.
Ezeknek fényében azt kell mondanom, nem tetszett. Nem volt rossz, de jó sem. Nekem unalmas, felejthetős darab, pedig szeretem a lassú folyású dolgokat. Egyszerűen nem jött át a nagy szerelem, mert gondolom, ezt akarták elérni. Igaz, ha romantikáról van szó, másra vágyom mint az emberek többsége. Rómeó és Júlia, meg Twilight nálam nem mérce, inkább ellenpélda.
Ezt a filmet elsősorban Reese és Robert rajongóinak ajánlom, egész jó párost alkottak. Illetve azoknak, akik kedvelik a cirkuszokat, szeretik az elefántokat és romantikus filmre vágynak.
Azoknak pedig, akik valami mélyebbet, maradandóbbat akarnak látni, szívhez szólóan, üzenetekkel tele, inkább a Szerelmünk lapjait ajánlanám.

Érdekes, hogy milyen sok múlik a színészeken. Hiszen egy jó színész neve, szinte ezresével vonzza a rajongókat a mozikba. Így van ez Pattinson esetében is. Ami nem rossz dolog, sőt, mégis én inkább azt mondanám, óvatosan. Ők színészek és nem varázslók. Ha a történet csapnivaló, hiába minden.
Élő példa erre Doctor Parnassus és a képzelet birodalma, ami borzalmas, hiába Johnny Depp, Jude Law és Heath Ledger. Pocsék egy film volt, pedig ők mindent megtettek. Legnagyobb sajnálatom az, hogy Heath már nem javíthatta repertoárját és köszörülhette ki a csorbát, mivel ez volt az utolsó filmje, amit még be sem tudott fejezni.
Persze engem is vonzanak a színészek, ahogy most Daniel Radcliffe új filmje, The Woman in Black. Kíváncsi vagyok rá nem csak Daniel, hanem a történet miatt is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése