2019. november 2., szombat

A Rudnay-gyilkosságok

Az Ambrózy báró estei sorozat második kötete is gyönyörű borítót kapott. Körülbelül két hónapot kellett várnom rá, míg megszereztem a könyvtárból - pedig két példány is volt belőle nekik - de megérte a türelmet.
Ez a kötet jóval vaskosabb 558 lapjával, mint az előző és gyilkosság szempontjából izgalmasabb is. Nekem legalábbis jobban csúsztak ezek a rejtélyes ügyek.
A fejezetek eleji fejléces képek sem maradtak el, ahogy a lábjegyzetek sem, de erről majd később.
Fülszöveg:
"1900 ​ősze.
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.

Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog."
Az újabb nyomozás ott veszi kezdetét, ahol az első kötet, a Leányrablás Budapesten véget ért. Ráadásul nyitánynak máris egy fordulattal indított a szerző, hogy a könyv narrációja ismét két különböző helyszínen és szálon fusson, hogy aztán persze a végére egymásba fonódhassanak. A két cselekményszál közötti egyensúly ezúttal is rendben volt és különösen tetszett, hogy velük lett kiegyensúlyozva a romantikus lányregény és a vérpermetes bűnös város kettőssége is. Ez a rész tehát több szempontból sokkal inkább egyben volt, mint az előző.
A nyomozás zseniálisan volt összerakva. Olyan kreatív és csavaros, ám mégis elképzelhető kapcsolatot teremtett az író a korabeli gyilkossági esetek között, hogy öröm volt olvasni. Ez pedig megalapozta a krimis hangulatot, amit Mili kisasszony toalettjeinek leírásai sem tudtak megtörni.
Továbbra is tetszett a korabeli Budapest leírása és különösen érdekesnek találtam a Tabánban zajló eseményeket. Jó volt a helyi bűnügyekbe a résztvevők szemén át bepillantást nyerni, mivel így sokkal közelebb kerültek az olvasókhoz, mint mikor csak rendőségi jelentések vagy újságcikkek formájában kerültek a lapokra. Ezzel a könyv egy része ismét sötétebb hangulatot kapott, mégsem éreztem úgy, hogy túl erős kontrasztban lett volna a kevésbé sötét részekkel. Ez az erőszakosabb vonal pusztán jót tett a cselekménynek, izgalmasabbá alakította.
A szereplőket illetően is kiegyensúlyozottabb volt ez a kötet. Mili helyenként továbbra is bosszantóan viselkedett, ám volt néhány olyan megmozdulása, amikor végre rászolgált mindarra a dicséretre, amit a környezetében kapott. Például a betörővel szemben tényleg talpraesetten viselkedett. Persze ettől még ő adja a könyv lányosan romantikus vetületét, de ennyi cukormáz kell is a századfordulóhoz.
Richárd továbbra is megnyerő és tetszett, hogy végre nem a többi szereplő véleményéből adódott a titokzatossága, hanem végre ő maga alakította így. Mondjuk úgy, ő is felnőtt a hírnevéhez. A kötet végi viselkedése pedig különösen felcsigázza a kíváncsi olvasókat. Engem legalábbis megnyert a folytatáshoz.
Ami az aktuális rossz fiúkat illeti, ők is teljesen rendben voltak, tökéletesen érthető motivációkkal és jóféle kísérletekkel, hogy megússzák a gaztetteket. Tehát a könyv akcióban dúsabb jeleneteire sem eshet panasz.
Viszont volt két dolog, amit nem igazán tudtam hová tenni. Az egyik Mili feminista élharcosi megnyilvánulásai voltak. Kicsit talán erősnek éreztem, hogy egy vidéki lány, legyen bármennyire is intelligens és szabad szellemű, ilyen gyorsan szakítson a kor minden társadalmi szokásával. Félreértés ne essék, tetszik, hogy az író beleszőtte a női egyenjogúsági törekvéseket és adott hozzá egy szabad szellemű írónő karaktert, csak Mili esetében kissé gyorsnak éreztem a radikalizálódást.
A másik számomra kissé érthetetlen dolog a lábjegyzetekben volt. Tudom, tudom lerágott csont és a szerző a könyv végén megpróbálta elejét venni az ilyen típusú kritikáknak, de akkor is összefoglalom a problémámat. Egyrészt értem az író lábjegyzet fétisét, mert osztozom vele rajta és többségében nagyon tetszett minden kiegészítő információ, de a hatvanadik harmadrangú mellékszerelő lábjegyzetelését akkor is feleslegesnek tartom. Itt pedig kizárólag azokra a személyekre gondolok, akikről csupán annyi információ adódott hozzá lábjegyzet formájában, hogy élt, esetleg itt lakott és pont. Ez ugyanis nem közérdekű információ és bőven el lehetett volna intézni egy előszóval vagy esetleg utószóval, hogy a könyvben szereplő minden név valóban akkor élt személyektől lett kölcsönvéve, ám minden más a fantázia műve. Ez pedig azért lett volna szerencsésebb, mert volt olyan oldal, ahol a regény szövege a lap felét vagy annál is kisebb hányadát foglalta el, míg az ilyen lényegében semmitmondó lábjegyzetek a maradék hely összességét. Szóval én az ilyen típusú lábjegyzeteket teljesen feleslegesnek éreztem. A többi viszont remek volt.
Összességében tehát ez egy remek folytatás volt és önmagában is megállná a helyét a jóféle nyomozással. Nekem nagyon tetszett, jobban is mint az első rész, így tudom ajánlani mindenkinek, aki a leányrabláson már túl van, mert ha az tetszett, garantáltan nem fog csalódni a folytatásban. Ha pedig valaki még nem olvasott volna Ambrózy báróról és a minden lében két kanál Hangay kisasszonyból, akkor ideje változtatnia rajta. Ez egy olyan hazai történet, ami megérdemli a figyelmet.

Kiegészítés:
Ahogy az első kötet értékelésénél említettem, van még további két kötet (Ármány és kézfogó, Nász és téboly), ami időközben még egy résszel (Szer'us világ) bővült. A sorozat tehát jelenleg öt kötetnél jár és úgy néz ki, még mindig nincs lezárva. Ez azért is nagyon érdekes, mert ennek a második kötetnek a végén az író úgy búcsúzott, hogy már egy csak könyv van hátra. Kíváncsi vagyok, mitől gondolta meg magát, így igyekszem minél előbb tovább olvasni a báró úr nyomozásait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése