2017. július 22., szombat

Rózsaszín pöttyök XVIII.

Az elmúlt néhány hétben akadt bőven rózsaszín pillanat. Ezekért a pillanatokért a barátaimnak tartozom hálával, így most úgy érzem, ismét világgá kell kürtölnöm, hogy nekem vannak a legaranyosabb barátaim. Egyszerűen el vagyok kényeztetve.

Skót meglepetés
Korábban már beszámoltam róla, hogy Pucca barátom dezertált Skót földre. Pár hete azonban hazatért és jó barátként felajánlottam neki a vendégágyamat, amit a repülőjáratokhoz igazodva igénybe is vett.
Volt bőven mit elmesélnünk egymásnak és ezt meg is tettük bodzaszörp és pizza mellett. Sőt, még Poly is csatlakozott hozzánk, hogy igazán csajos csacsogós estét csaphassunk. Szóval kifaggattuk, milyen skótok között élni - a hűvös időjárás és érthetetlen skót akcentus nem csupán legenda -, megvitattuk a magánéletünket és minden más fontos dolgot. Közben még néhány aprósággal is meglepett minket. (Lásd a mellékelt képen.)
Kaptam hát angol kekszet és igazi angol teát (Rettentően finom!) és egy Harry Potter pólóval is gazdagabb lettem.
Gideon az önkontroll
rózsaszín egérrel koronázott királya
Utóbbi különlegessége, hogy Pucca nem szereti J. K. Rowling világát, ám nagyon jól tudja, hogy én ellenben igen, ezért pont az első regény 20. születésnapján sikerült meglepnie vele. Na, ilyen egy jó barát! Tiszteletben tartja és támogatja amit szeretsz még akkor is, ha nem feltétlenül ért egyet vele.
Ráadásnak pedig még Gideon is kapott valamit, egy rózsaszín macskamentás játékegeret. Pucca az elkényeztetett úri macskájuknak vette, ám mivel kettő volt a csomagban, az egyiket nekem adta. Kíváncsi is lettem, hogyan reagál majd Gideon a "könnyű drogra", de csalódnom kellett. Szokták mondani, hogy a macska pont olyan, mint a gazdája, nos van benne igazság, mert az én cicámat pont annyira hidegen hagyják a tudatmódosító szerek, mint antialkoholista gazdáját. Bár az is lehet, hogy vérbeli ragadozóként nem látta értelmét szétcincálni valamit, amiben nincsenek belsőségek...

Évforduló
Gloxinia
A dátumok fontosak, néha azonban problémás meghatározni, mi, mikor történt. Egy jó ideig például nem tudtam, mit feleljek a "És mióta vagytok együtt?" kérdésre. Mármint, a kérdező mégis mire kíváncsi, Mióta randizunk? Mikor csókolóztunk először? Mikor bújtunk ágyba? Mikor mutatott be a barátainak és/vagy a szüleinek? Olyan sok a dátum, én meg a naptáram nélkül (ami gyakorlatilag az agyam papíron) hadilábon állok a napokkal.
Szóval úgy döntöttem, kell egy dátum, hogy mindenki boldog legyen és hogy tudjunk ünnepelni (mindig kell egy jó alkalom az ünneplésre) így megbeszéltük San Diegoval, hogy azt számoljuk, mióta ismerjük egymást. Amúgy is kicsit nehéz lenne meghatározni, mikor lett a kapcsolatunkból szerelem. Ezért múlt hónapban volt az évfordulónk. Ennek alkalmából megleptük egymást.
Korábban már írtam, miért kapok ritkán virágot és ez még mindig aktuális. Így történt, hogy miután én megleptem egy felszólítással, hogy csomagoljon, mert megyünk Hollókőre, elszaladt a boltba kenyeret venni. Na, ebből lett a mellékelt képen is látható virág. San Diego a praktikussági elveket követte, vagyis ha elutazunk, akkor nincs értelme a csokornak, mert csak elhervad, mire hazaérünk. Úgyhogy választott egy cserepes virágot, ami kitart és én ezt a gondolkodásmódot nagyon szeretem. 
Hollókőn pedig, mikor egy kézműves boltban olvadoztam a fülbevalók előtt, egyszerűen közölte, válasszak egyet. Így gazdagodott a fülbevaló készletem ezzel a szépséggel:


Meglepetés Krétáról
A barátaim is szoktak csavarogni és időnként gondolnak közben rám is.
Applequeen barátom például Krétán töltött egy hetet. Nyaralás és családlátogatás céljából. A fiúja ugyanis félig görög és úgy döntött, ideje bemutatni szíve hölgyét a tágabb családnak.
Cseppet irigykedtem, mert mióta hőség van a fővárosban és a szobám hőmérséklete egyre csak kúszik fölfelé, tengerpartra vágyom. Szóval külön öröm volt kapni valamit a tenger mellől.
Ahogy a képen is látszik, meg lettem lepve egy hűtőmágnessel, egy olívás szappannal, ami krétai nevezetesség és egy pólóval. Mintha a barátaim összebeszéltek volna, hogy pólókra van szükségem...

Női munkatársak
Nőkkel együtt dolgozni nem könnyű. A lányok ugyanis jóval érzelmesebbek, mint a fiúk, így nehezen tudják külön skatulyákba rakni a dolgokat. Ez persze általánosítás, mégis igaz, hogy azzal a munkatárssal, akit kedvelnek, akivel munkahelyen kívül is szívesen elmennek valahová, sokkal kedvesebbek, mint azzal, akit ki nem állhatnak. Ugyanakkor, ha konfliktus támad, legyen az akár személyes is, kivetítik a teljes munkakapcsolatra.
Ezért van az, hogy lányokkal dolgozom együtt, akiket szeretek, de néha annyira csajosak, hogy csak a szememet forgatom. Hiába vagyok én is nő, vannak nekem is érthetetlen hangulatingadozásaim, sértődékeny időszakaim, a csajos hisztit nehezen viselem. Időnként tehát az agyamra mennek a műbalhékkal, de aztán mindig történik valami, ami miatt mégsem cserélném le őket. Ilyen az élet, ha az ember lánya dívákkal dolgozik...
Azért akad bőven előnye is a dolognak, például a ruhák megosztása. Nagy szerencsémre Nel mérete egyezik az enyémmel, így mikor például rendezvényre ruha kellett és nem volt kedvem elmenni velük vásárolni, Nel próbált ruhát helyettem is. A holmikon pedig testvériesen meg szoktunk osztozni beleértve a csokit, üdítőt, kozmetikumokat és persze a ruhatárat is. Például Tigris bababulijára készülve a következő jelenet zajlott le:
Madonna próbálgatta, mit vegyen fel. Nel hozott neki néhány felsőt a színkódnak megfelelően. Aztán egyszer csak Madonna felé fordult és kijelentette:
- Rajtad mi van? Add csak ide! Az jobban tetszik.
Nel pedig zokszó nélkül bújt ki a felsőjéből.
Néha a dolgaik rám is hatással vannak, például amikor szabad kezet adok Madonnának a frizurámat illetően, mikor elgondolkodom egy-egy kritikus megjegyzésükön a ruhatárat illetően (aztán persze vállrándítással tovább hordom a cuki pingvines pulcsimat is...) vagy mikor találok az asztalukon egy körömlakkot, ami megtetszik. Így történt, hogy találtam egy üveg rózsaszín körömlakkot, ami passzolt az aktuális körömszínemhez, hát gyorsan kipöttyöztem vele, aztán büszkén mutogattam nekik.
Minden hiszti ellenére tényleg szeretek velük dolgozni.

Hátizsák
Még egy vidám és lányos dolog történt velem mostanában, hazajött Ribizly barátom.
Ez azért nagy dolog, mert Kínában él és csak évente egyszer vagy esetleg kétszer szokott hazalátogatni. Illetve azért is, mert vele hazajött az új hátizsákom is.
Mikor legutóbb találkoztunk, aminek már nagyjából fél éve, rögtön kiszúrtam, milyen remek hátizsákja van. Meg is dicsértem, majd tüzetesen szemügyre véve megállapítottam, hogy nem csak csinos, de praktikus is. Ribizly ezért felajánlotta, hogy hoz nekem. Kicsit ugyan vacilláltam, hiszen tudtam, ez minimum fél év múlva lesz, de végül győzött a szerelem (igen, belezúgtam ebbe a táskába) és bevállaltam a várakozást. Múlt héten pedig végre megkaptam.
Azóta tart csak igazán a szerelem és fog még sokáig, mert azon dolgaimat, amelyekbe ennyire belehabarodtam, nem szoktam megunni. Sőt, addig használom, míg szét nem esnek. Mivel valódi bőrből van, nagyon remélem, hogy ez nem mostanában lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése