2017. április 21., péntek

Csavargások XII.

Az elmúlt hetekben sokfelé megfordultam. Kihasználtam a napsütéses szép időt és kipipáltam az egyik idei kirándulós tervemet. Plusz kiéltem magam gyerekként. Minderről pedig most számot adok, hátha olvasóim is kedvet kapnak valamelyik helyszínhez.

Budakeszi
mosómedve, aki reméli, hogy nem tudsz olvasni
Korábban egyik rokonomat látogattam meg Budakeszin, mikor az ottani szanatóriumban volt. Akkor szembesültem vele, hogy gyönyörű hely, bár a szanatórium rettentően lehangoló volt. (Látni, hogy életerős fiatalok ágyhoz vannak kötve egy motor- vagy autóbaleset miatt és ők még a "szerencsésebbek", mert túlélték, eléggé megterheli az ember lelkét.) Sajnos, akkor már nem volt időm, hogy a Vadasparkot is megnézzem, pedig igazán jót tett volna a hangulatomnak, de elhatároztam, valamikor elmegyek.
Nos, ez a valamikor az egyik hétvégét jelentette, mikor szépen sütött a nap és San Diego is épp ráért. Egy délutánt töltöttünk el itt az állatokat csodálva. Habár elsőre nem tűnik nagynak a hely, meglehetősen tágas és igazán változatos. Akad itt mindenféle állatka a mosómedvétől az aranysakálon át a medvéig. Az állatok helye kreatívan van kialakítva, ez főleg a rágcsálók és a rókák esetében mutatkozott meg és a kis táblák, amelyek leírják, ki kicsoda, kedves humorral vannak fűszerezve.
róka és rezidenciája
Akadnak madarak is hollótól a fácánon át a baglyokig. A vadaspark tágasabb részén pedig szarvasok, szamarak és más növényevők foglalnak helyet. Természetesen van állatsimogató is kecskékkel és egy kis parasztháznál lehet megcsodálni nyuszit, kakast, bárányt és malacot is. Apropó malac, vaddisznók is vannak. Mi pont láthattuk a fiatal kismalacokat is.
A vadasparkhoz tartozik még kalandpark, ám azt nem próbáltuk ki, mert ezúttal csak az állatok miatt mentünk. A park sztárja egyébként Hubert, a hiúz. Nem csak azért, mert igazán aktív típus, hanem mert matuzsálem. 23 éves, ami hiúzéknál nagy szó!
Budakeszi tehát egy remek kirándulóhely. A környezet igazán szép és aki szereti az állatokat, biztosan örömmel bóklászik itt. Nekünk tetszett.

Hubert

Solymár
Mivel a vadaspark után még nem volt kedvünk hazamenni, újabb látnivaló után indultunk. Nem mentünk túl messzire, csak a solymári várhoz.
Oké, kicsit túlzás várnak nevezni a domb tetején megmaradt várfalat, de szépen felújították és egy kilátót is építettek rá.
Szóval érdemes megmászni a dombot, bejárni kicsit az egykori vár maradványait és felmenni a kilátóba megcsodálni a környéket.
Ahogy a mellékelt kép is mutatja, ilyen szép onnan a kilátás. Igazán nem kell messzire menni a fővárostól, ha valaki egy rövid kirándulásra vágyik a tavaszi időben.

Játszóház
Lélekben még mindig 6 éves vagyok, ezt tudják jól a barátaim. A bennem élő gyerek pedig irigykedve nézi a mai kölyköket. Én ugyanis még a minimalista, vasszerkezetes hintákkal "felszerelt" játszótereken szocializálódtam, ahol már az nagy szó volt, ha ülőkéje is volt a hintának és a csúszda nem volt felpúposodva. A mai kicsik nem is tudják, micsoda kiváltság a mászófal és a sokféle hinta és mászókás kuckó, ami őket várja. Sajnos, engem már nem, mert hiába tagadhatok le akár 10 évet is a koromból, még mindig kirívok, ha játszótéren randalírozok.
Ezért voltam rettentő boldog, mikor San Diego mesélte, tud egy helyet, ahol felnőttként is kipróbálhatom mindezt. Az egyik nagy budapesti játszóház ugyanis néhány alkalomra kinyit éjszakára, hogy kizárólag felnőtteknek biztosítson ugrálós gyerekmókákat. 
Ez az ötlet zseniális!
Mikor megérkeztünk, örömmel konstatáltam, hogy itt mindenki gyermeteg lelkű. A felnőttek szinte megőrültek, ahogy egyik mókából rohantak át a másikba. Nekünk is csupán pár perc kellett, hogy felvegyük a ritmust.
Van itt minden picike kerékpároktól a trambulinon át az ugrálóvárig. Lehet csúszdázni, falat mászni (mint a mellékelt kép mutatja), léghokizni, szivacslabda meccset vívni és még egy kisebb kalandparkon is végig lehet menni. Mindent kipróbáltunk, amit csak lehetett. Belevetettük magunkat sok színes labda közé, szaltóztam a trambulinon, San Diego mászott, mint Pókember és kiugráltuk magunkat.
Rettentően jól éreztem magam, főleg hogy a lézerharcot is kipróbálhattuk, bár nem éreztem úgy, hogy a helyzet magaslatán lettem volna. Természetesen elfáradtunk, sőt leizzadtunk ennyi ugrálásban, de megérte. Imádtam minden percét és csak ajánlani tudom mindenkinek aki lélekben még kisgyerek!

Schönbrunn
A rovat egyik korábbi bejegyzésében már írtam Bécsről. Nem igazán tudom megunni ezt a várost, főleg amíg van olyan része, amelyet még nem csodáltam meg. Schönbrunn például eddig ilyen volt.
Összehoztunk hát egy hosszú hétvégét az osztrák fővárosban, hogy megcsodálhassuk a kastélyt és hatalmas parkját, ahol az állatkert is helyet foglal.
Az első napon nem állt mellénk a szerencse, mivel esett az eső, ám ez nem gátolt minket. A kastélyt bejárni bármilyen időben lehet. Kicsit ugyan késve érkeztünk, így a leghosszabb túrát nem választhattuk, csak a Grand Tourt. (Érdemes tehát korán megérkezni!)
A kastély nem csupán gyönyörű (belül nem lehet fényképezni, így csak kívülről készíthettem róla képeket), hanem tökéletesen szervezett. A vizes esernyők számára nem csupán a ruhatár áll rendelkezésre, hanem zacskókat is osztogatnak, nehogy a látogató mindent összecsöpögtessen. A túrához tartozik audio guide többféle nyelven, természetesen magyarul is. A látogató, így mindig tudja merre kell mennie és a főbb információkat is megkapja. Számomra kevés volt, amit a fülembe duruzsolt virtuális kísérőnk és a termekben sem volt semmi kiírva (még németül sem), de háttértudásból megoldottam és elszórakoztattam San Diegót a kiegészítő megjegyzéseimmel.
A kastély leggyönyörűbb része egyébként a bálterem. Meseszép!
Másnap már nagyobb szerencsénk volt az időjárással, így az egész napot a szabadban tölthettük. 
Bejártuk a kastély parkját. Gyönyörű és igazán rendezett a legutolsó bokorig.
A kastélypark olyan hatalmas, hogy nem csupán egy tágas ösvényekkel átszelt park van itt, hanem egy hatalmas állatkert és egy nagy terület egy másik szép építménnyel.
Nem túl meglepő módon az állatkertben töltöttük az időnk nagy részét. Egyrészt, hogy minden állatot megnézhessünk, néhányat többször is, másrészt pedig, hogy ámuldozzunk kicsit a legremekebb kifutókon. Itt igazán tágas helyet kapott minden kisállat. 
Az elsődleges látnivaló természetesen, a panda. Ez a rettentően cuki és kissé szerencsétlen állatka nem csak megmelengeti az ember szívét, hanem ha épp aktív, remekül el is szórakoztatja. Az egyik kicsi panda például megpróbált felmászni egy magas és vékony ágra, csak útközben beszorult cseppet. Végül persze megoldotta, a közönség pedig csak vigyorgott a gyönyörűségtől.
Sokáig tartana felsorolni, minden állatot, így ezt nem teszem, csak válogatok a kedvenceim közül képekben és elmesélem, mit tartottam érdekesnek.
Nagyon tetszett, hogy meghagyták az állatkert régi elrendezését, hogy kör alakban helyezkednek el a különféle kifutók. Tetszett, hogy láthatólag nem csupán a fizikai, hanem lelki egészségére is ügyelnek az állatoknak. Tetszett, hogy bár megvolt a kellő távolság, az ember mégis úgy érzi, igazán közel kerülhet hozzájuk.
A mellékelt kép például jól mutatja, hogy csupán egy karnyújtásnyira voltunk ettől a gyönyörű gepárdtól. Ő volt az egyik személyes kedvencem.
Nagyon bírtam még a bohókás fekete medvéket. Az egyikük a lustaság élő példája is lehetett volna, bár ezt a fókák is kiérdemelhetnék. A pingvinek pedig folyton minket figyeltek, kezdtem is kicsit paranoiás lenni a közelükben.
A madárházat sajnos nem tudtuk megnézni, mivel madárinfluenza miatt zárva volt, és a zsiráfok is kimaradtak. Náluk ugyanis épp tatarozás folyik, no de hogy addig hová tették őket, arról ötletem sincs.
Az orangutánok mellett ebédeltünk, ismét kifogtunk egy magyar pincért és felmentünk a dombra is hiúz és farkaslesre. Az itteni hiúz sokkal kisebbnek tűnt, mint Hubert.
Az erdős rész tetején pedig megnéztünk egy hatalmas parasztházat, ahol simogattam macskát és kecskét is. Utóbbiak igazán élvezték a hátvakargatást, ám mi már kevésbé élveztük, hogy még este is kecskeszagunk volt, hiába zuhanyoztunk. No, de az ilyesmi vele jár.
A kedvenceink egyébként a pandák mellett a koalák voltak, így őket többször is meglátogattuk, bár nem sok aktivitást mutattak.

mókás mackók

lusta fókák

Az állatkerti legnagyobb élményünk egy kis gidához köthető. Először jót nevettünk, hogy egy majom megpróbált kurkászni egy gidát, akinek viszont ez cseppet sem volt kedvére, majd kiszúrtam egy másik gidácskát. Olyan kis picike volt és olyan ingatagon állt a lábain, míg a mamája nyalogatta, hogy meg is jegyeztem, biztosan nemrég született. Aztán, ahogy a mamakecske elfordult, döbbenten vettük észre, hogy a méhlepény még mindig csak félúton van kifelé. A kis gida tehát pár másodperccel előbb látta meg a napvilágot, minthogy mi megérkeztünk. No, és hogy mi volt a kicsi első tette? Persze, hogy megpróbált hegyet mászni! Imádom a természetet!
Az állatkerti séta után, a park többi részét is bejártuk a kastély mögött a dombbal, szökőkúttal és giccses építménnyel együtt. Egyszerűen nem akartak elfogyni a látnivalók. Nem is tudom megállni, hogy ne tegyek még be néhány képet, mert Schönbrunn remek hely, amit érdemes megnézni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése