2015. november 19., csütörtök

A kis herceg (film)

A kis herceg egy igazi klasszikus, amely minden formában megállja helyét. Ez a történet egyszerűen annyira zseniális, hogy a csodálatos hangulata és a szívmelengető mondanivalója bármilyen közvetítőn át eljut az emberhez.
Gondolom, nem kell senkinek sem bemutatnom, így eltekintek az ismertetőtől. Ha azonban valaki mégsem lenne teljesen képben, olvassa el a könyvet.
No, de most nem Antoine de Saint-Exupéry mesterművét kívánom magasztalni, hanem megosztani élményeimet a belőle készült filmmel kapcsolatban.
Rengeteg dicsérő szót hallottam róla, mielőtt eljutottam a moziig. Azonban, ha nem ajánlotta volna mindenki, akkor is megnéztem volna. Egyrészt, mert imádom az alapanyagot, másrészt szeretem a meséket és harmadrészt már a bemutató néhány képsora elvarázsolt. Nagy elvárásaim voltak tehát és örömmel jelenthetem, nem csalódtam. A készítők remek munkát végeztek, okosan egészítették ki a könyv történetét és minden apró részletre figyeltek.
A film nem a könyv mozgóképek formájában, hanem A kis herceg egy aktuális kerettörténetbe ágyazva. A cselekmény így lényegében két szálon fut. Az egyiken egy kibontakozó barátságot mesél el, a másikon pedig a könyv történetének velejét. Az összhatás nem marad el.
Érdekes, hogy a film elején elkapott egy olyan érzés, mint a disztópikus jellegű történeteknél szokott. Olyannyira taszítónak találtam az egységre törekedő, kreativitást mellőző kockavilágot, ahol a főhős kislány élt. Aztán persze jöttek a mesében nélkülözhetetlen aranyos poénok és feloldódtam picit. Néhány perc után pedig csak gyönyörködtem a vásznon kibontakozó csodában és egészen a stáblista végéig úgy is maradtam.
Nekem is kell egy ilyen plüssróka!
A kivitelezés tehát remek mindenféle tekintetben. A cselekmény okosan van felépítve, de erről nem szeretnék írni, az ismert alap miatt úgyis kevesebb a meglepetés. A hangulat igazán meseszerű, a karakterek szerethetőek plüssrókával az élen és a zene tökéletesen passzol hozzá. No, de Hans Zimmertől mi mást várhat az ember?
A leginkább mégis a grafika volt az, ami megfogott. Nagyon tetszett, hogy a könyvet egészen más dizájnnal mutatták be. Főleg, mert ez a dizájn kifejezetten művészi lett. Mindig örömmel fogadom a megszokottól eltérő megoldásokat és ez most pont ilyen volt. Gyönyörű!
Ami a mondanivalót illeti, hiszen a könyv lényege is maga az üzenet, tökéletesen átjött. Ettől lett ez a film olyan, akár a könyv, kortalan. A gyerekeket leköti a kaland, a felnőttek pedig töprenghetnek az üzeneten, miközben ez a gyönyörűen kidolgozott igazi mese odaszegezi őket a székhez.
Szóval csak ajánlani tudom kicsiknek, nagyoknak, fiúknak, lányoknak és elsősorban azoknak, akik valódi mesére vágynak. A könyv rajongói természetesen előnyben vannak és garantáltan dupla rajongás lesz a jutalmuk.

Kedvcsinálónak egy kis zene: Gabrielle Aplin - Salvation


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése