2014. március 26., szerda

Méreg

Hirtelen felindulásból vettem ki a könyvtárból. Megfogott a reneszánsz Velence ígérete.
Kemény kötést kapott és a védőborító (mellékelt kép) remekül kiegészíti az alatta lévőt, amin csupán a pacaszerű álarc és a cím szerepel. Külsőre így mutatós darab 504 lapjával.
Ahogy a borító is hirdeti, ez a könyv az Örök Rózsa sorozat első kötete.
Fülszöveg:
"Cassandra Caravellónak mindene megvan, amit egy lány kívánhat magának: elegáns ruhák, csillogó ékszerek, meghívók a legelőkelőbb estélyekre, és egy jóképű, gazdag vőlegény… mégis többre vágyik. A szülei halála óta Cassandra csapdában érzi magát, egyedül a vizek városában, ahol a sötét csatornalabirintusok menekülésről suttognak. Amikor Cass belebotlik egy meggyilkolt asszony tetemébe, akinek a szíve fölé egy nagy X-et metszettek, kapcsolatba kerül a titkos társaságok, kurtizánok és gyilkosok veszélyes világával. Nem kell sok hozzá, hogy belebolonduljon Falcóba, a huncut mosolyú, szegény festőbe, akinek nagy tehetsége van ahhoz, hogy folyton bajba kerüljön. Sikerül Cassandrának megtalálnia a gyilkost, mielőtt még az talál rá? És hű marad-e vőlegényéhez, vagy megadja magát zabolátlan érzéseinek, amelyek Falcóhoz vonzzák?"
Ez a könyv, ha skatulyázni akarok, azt mondanám, tipikus ifjúsági regény.
Adva van egy főszereplő, rokonok által elrendezett jövővel (igen, konkrétan egy vőlegénnyel), aki nem elégedett a sorsával és hajlamos önként és dalolva bajba keveredni. Ehhez jön egy srác, akibe persze egyből beleszeret, és aki természetesen nem illik hozzá (sem vagyonban, sem rangban) és mindezt megfűszerezi néhány rejtély és gyilkosság. Szóval tökéletesen passzol az ifjúsági regények népes táborába.
Cass szokványos főhősnő, aki a szokásos mértékben következetlen és idegesítő tud lenni. Nem sikerült megkedvelnem, mert nem támasztotta alá rendes érvekkel, mégis miért akar szabadulni "aranykalitkájából", mikor ez a kalitka a korszakban minden nő sorsa (kivéve kurtizánok, de róluk majd később) és ő ráadásul egy szépen kibélelt kalitkát kapott. Nem mondta, hogy sokkal szívesebben lenne tengerész, űrhajós, marslakó, vagyis nem voltak céljai, csak nyafogott, hogy neki ez nem jó, de nem adott alternatívát. A hobbija, ő ugyanis mániákus naplóíró, kifejezetten bosszantott. Egyrészt a naplóírás a középkorban nem hogy nem divat, de a nők írásbelisége sem teszi lehetővé, a papír drága és ritka mivoltáról nem is beszélve. Cass pedig nem csak cipelte naplóját oda is, ahová értelmes ember nem tenné, hanem többször szemezett az üres oldalakkal, mint a tintával. Ő lenne a grafomán, mégis talán két alkalommal írt bármit is ebbe az állandóan zsebben cipelt naplóba. Egyszerűen nem voltak szimpatikus tulajdonságai a szerelmi élete pedig teljességgel egy hormonoktól megkergült tinilány tipikus dolgait vonultatták fel.
Falcó sem lett a szívem csücske, mert egyértelműen kihasználta Cass naivitását és azon kívül, hogy csapta a szelet a főnősnőnek és titkolózott éjszakai munkájáról, nem sok vizet zavart. A nyomozásban sem volt túl sok szerepe.
Ez a nyomozás amúgy teljesen értelmetlen volt. Cass naiv elképzeléseinek netovábbja, hogy majd ő felderít egy hullarablós gyilkossági ügyet, mikor kísérő nélkül még a mellékhelyiségre sem szokott kimenni és semmit sem tud a város vagy a világ dolgairól. A dolog tehát gyenge lábakon állt, a motivációt pedig Cass már említett hormonjai adták, a romantikus este ígérete egy tiltott fiúval.
A rejtély szál éppen ezért maradt is a háttérben és csak a könyv végén bontakozott ki, ám épp hogy csak egy kicsit. Az igazi titkokra ugyanis nem derült fény, az a folytatás mézzel átitatott madzagja.
Ami Cass magánéletének másik felét illeti, nem értem, mi problémája volt Lucával. Miért baj, ha a vőlegénye sokat olvas (főleg ha a lány elvileg grafomán...) és miért baj, hogy gyerekkoruk óta ismerik egymást? Más lányok azért sírnak, mert ismeretlen, idősebb, csúnya és teljesen más érdeklődési körű férfihoz kényszerítik őket, Cass meg nyafog Luca miatt, aki szinte maga a tökély. Itt is megmutatkozott Cass érveket illető hiányossága.
Cass másik furcsasága a kurtizánok csodálata volt. Ő elvileg egy jól nevelt úrilány, mégis úgy bámulja és irigyli a kéjhölgyeket, mintha filmcsillagok lennének. Először még a hormonjai számlájára írtam, de később már nem volt elég ez a mentség. Vallásos kisasszony nem mond olyat, hogy bárcsak kurtizán lehetne...
A főhősnő karaktere tehát nem teljesen felelt meg a háttérnek, ám nem csak itt voltak bukkanók. A történet a reneszánsz Velencében játszódik, én mégsem éreztem a kor szellemét. Egyrészt bosszantott a fűző, ami jóval későbbi, mint a középkor. Cass egyértelműen 19. századi fűtőt visel, ami furcsán vette ki magát. Másrészt azon kívül, hogy gondolán utaztak, nem sokat kaptam Velence pezsgő és virágzó reneszánsz világából.
A fejezetek előtt mindig van egy idézet az Örök Rózsa könyvéből. Ezek hol érdekesek, hol kicsit borzongatóak, mivel mind az emberi testtel és annak elmúlásával foglalkoznak. Itt megvolt a középkori szemlélet, ahogy elképzelték a test működését. Csakhogy ezek az idézetek nem passzoltak a cselekményhez. Értem, hogy a mézesmadzag részét képezik, de ettől még kilógnak a könyvből.
Összességében tehát egy könnyed ifjúsági történet, aki ilyenre vágyik, nem fog csalódni. Azonban aki valamivel többet szeretne, az keressen más olvasmányt.

Kiegészítés:
Fiona Paul, ahogy már a bejegyzés elején említettem, nem állt meg egy kötetnél. Tavaly megírta a második részt, Belladonna címmel és most tavasszal elvileg elkészül a harmadikkal is, Forbidden címen.
Magyar megjelenésről semmi hír és tekintve, hogy a Gabo Kiadó nem fektetett hangsúlyt a reklámázására, kérdésesnek érzem a további sorsát. Ha megjelenik a folytatás, lehet elolvasom, de ha kimarad, akkor sem fogom nagy veszteségnek érezni. 

2 megjegyzés:

  1. Kedves Mosoly!
    Nagyon tetszett a bejegyzésed, mivel magam is megszenvedtem az első kötettel. Casst egyáltalán nem kedveltem (nagyon hasonló okok miatt, mint amit Te is írtál), Falcót már jobban bírtam (Luca volt a felsőfok, ha volt egyáltalán felsőfok ebben a regényben:), de igazából nem ragadtak meg a szereplők... a történet pedig épp hogy csak; annyira mindenesetre igen, hogy érdekeljen a folytatás... amely talán még az idén megjelenik. Magam sem értem, egy első könyves, ismeretlen írónő miért nem kapott legalább egy incifinci reklámot, és csak reménykedem, hogy a Belladonna szerencsésebb lesz e tekintetben. Örülnék, ha adnál esélyt a második résznek, és kíváncsian várom a véleményedet vele kapcsolatban. (Halkan súgom meg, hogy nekem jobban tetszett az első résznél, és nagyon izgat, más is így lesz-e véle.)
    üdv
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonló érdeklődésűektől mindig szívesen fogadok olvasási tanácsokat. A leírtak alapján pedig úgy tűnik, egyezik az ízlésünk (ezzel a könyvvel kapcsolatban legalábbis biztosan) szóval hiszek neked, és ha lehetőségem adódik elolvasni a folytatást, mindenképpen megteszem. :)

      Törlés