Mozgóképek XIII.

Az elmúlt hónapban nem igazán volt időm filmeket nézni, de a tanévkezdés már csak ilyen zűrös. Szóval most csupán két filmről tudok véleményt mondani, amit így megpróbálok kicsit bővebben kifejteni.

Családi üzelmek

"A dílereknek is vannak elveik. David (Jason Sudeikis) csak rászoruló családanyáknak vagy szorgos éttermi alkalmazottaknak árul, de gyerekeknek soha. És bízik benne, hogy ha mindig kispályás marad, nem érheti baj. De persze téved. Méghozzá nagyon nagyot.Egyszer, egyetlen egyszer néhány környékbeli kamasznak segít megszabadulni az elvonási tünetektől, azok erre kirabolják, és ő nem tud elszámolni sem az anyaggal, sem a pénzzel. Hogy jóvá tegye a hibáját kénytelen egy nagy szállítmányt áthozni Mexikóból. Szerencsére a jó szomszédja, egy cinikus sztriptíztáncosnő (Jennifer Aniston) és két züllött kiskorú (Emma Roberts, Will Poulter) segít neki: úgy tesznek, mintha családi túrán járnának, de a lakókocsi csempészáruval van tele. Az ötlet jó - a kivitelezés viszont elképesztő következményekkel jár..."

Tipikus amerikai vígjáték, de pont erre volt szükségem. Nevetni akartam, nézni sok-sok apró őrültséget, így ez a film tökéletesen megfelelt a célra.

Egyrészt meg van benne a drogkereskedelem árnyoldala sok lökött dílerrel és gyanús alakkal, másrészt az amerikai mintacsalád karikatúrája. Nekem mondjuk a hideg futkos a hátamon az olyan családoktól, mint amilyet a négy züllött delikvens megpróbál eljátszani. Mindig vigyorognak, mint egy fogkrémreklámban, mindig boldognak tűnnek, mint akik beszívtak és mégis tudod, érzed, hogy otthon a négy fal között, mikor senki sem látja őket, nem ilyenek. Belőlük lesznek a zugalkoholisták, sorozatgyilkosok vagy szektások. Sosem jó, ha valami túlságosan tökéletes, az apró hibák százszor vonzóbbá tesznek mindent, mint ez a rózsaszín cukormáz. 

A karakterek ennek megfelelően szintén elég sarkított jellemek, ám ez nem is baj. Mindegyik jól hozza a neki kirendelt szerepet és a családkritikát. Nem is fűznék hozzájuk többet, talán csak még két dolgot:

- Will Poulter arcra olyan, mint egy életre kelt rajzfilmfiguráé és ijesztő a szemöldöke

- Jennifer Aniston pedig nem tudom mit eszik, sportol, vagy retusáltat, de jóval fiatalabbnak tűnik a koránál és itt most kifejezetten az alakjára gondolok és nem az arcára

Ez tehát egy tipikus vígjáték, aki szereti ezt a műfajt, a drogos és szexista vicceket, az nem fog csalódni.

Algériai napok

"Algéria az 1930-as években, a függetlenségi háború idején. A kilencéves Younest élete örökre megváltozik, amikor a szegénységben élő szülei a tehetős nagybácsi gondjaira bízzák, aki gyógyszerészként dolgozik a színes, gyarmati nagyvárosban, Oranban. A kisfiú új nevet és új életet kap, Jonasként éli boldog gyermekéveit. A barátaival együtt nő föl a Rio Saladóban. A fiúk szívét rabul ejti a szép Émilie. Jonas és Émilie bimbózó szerelmét azonban megzavarják az országot sújtó konfliktusok."

Francia dráma.

Szeretem az európai filmeket és a dráma kifejezetten az én műfajom, mert általában szeretem, ha egy filmnek van mondanivalója is.

Nem tudtam sokat Algériáról és bár a film szempontja egyértelműen francia, egész szépen próbálja mindkét oldalt bemutatni. Nekem nagyon tetszett, ahogy mindkét táborban akadt ilyen is, olyan is a szereplők között. Egyszerre szimpatizáltam a franciákkal és az arabokkal, pedig tudtam, hogy feloldhatatlan konfliktus húzódik közöttük, amit békés úton nem lehet megoldani.

Jonas érdekes karakter, mivel fellelhető benne az a kettősség, ami a lakosságban is megvan. Egyrészt jó módban él, modern gondolkodású, mint a franciák körülötte, másrészt megőrzi családi örökségét, büszke az őseire és a szíve az arabokhoz húz. Remekül ábrázolták a vívódását, mégis kihez tartozik igazán, ám ahogy  a társadalmi probléma sem  volt megoldható, úgy az ő helyzete sem. Megrekedt a határon.

A kulturális különbségek mindig tökéletes táptalajt adnak a szerelmi hajtásoknak és ez most sincs másképp. Mielőtt azonban bárki elkönyvelhetné egy újabb Rómeó és Júlia történetként, megjegyzem: nem az. Hiába a két nemzet ellentéte, a szerelmi szál cseppet sem ezen múlik. És itt azt kell mondanom, Jonas szerintem ostoba volt, de Émilie sem különb. Nem azt mondom, hogy könnyen túlléphettek volna a problémán, mert ez nem igaz, csak azt, hogy megpróbálhatták volna. Talán az élet egyik legkeserűbb kérdése a "Mi lett volna, ha?" Mindketten követtek el hibákat és mindketten szenvedtek a nagy kérdéstől életük végéig, pedig kétségkívül szívből szerették egymást.

A romantikus szál tehát nem sablonos, hanem érdekes, életszerű és szívfacsaró, amit csak fokoz a forradalmi környezet. 

A látványvilágra nem lehet panasz és a színészekben sem találtam kivetnivalót. Volt köztük a szívemnek kedves (Fabrice) és olyan is, akit puszta kézzel fojtogattam volna (Madame Cazenave).

Összességében tehát tetszett, jó drámának tartom és bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek és mindenkinek, aki szereti a szomorú szerelmi történeteket.

Értékelés a szokásos tízes pontozás alapján:

  Algériai napok         ->     10

Családi üzelmek       ->      8

Végezetül itt az Algériai napok végén szereplő idézet magyar fordítása. Örültem, mikor belebotlottam, így terjesztem tovább, hátha mások is kedvét lelik benne.

"Az ember aki elszalasztja élete szerelmét, végül egyedül marad bánatában, és a világ minden sóhaja sem csillapítja lelke fájdalmát..."