Delírium

Ezt a könyvet azért olvastam el, mert az írónő munkájához volt már szerencsém korábban is. A polcomon csücsül a Mielőtt elmegyek, ami egy nagyszerű könyv, és ami meggyőzött Lauren Oliver írói képességeiről.

A Delírium egy disztópia trilógia első része.

Ciceró Kiadó munkája és ezúttal semmi extra nincs a kivitelezésben. A borító egyszerű, már-már átlagos, vastagságra pedig 400 oldal körül van. A viszonylag nagy betűtípus és az írónő gördülékeny stílusa miatt azonban hamar végig lehet olvasni.

Fülszöveg:

"„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

Már az alcím figyelemfelkeltő "Nincs halálosabb kór a szerelemnél". No, persze ezt félre lehet értelmezni tipikus romantikus könyvnek titulálva. Ez viszont ízig-vérig disztópia, hiába a szerelem kiemelkedett fontossága.

Lauren Oliver stílusa még mindig nagyszerű. Könnyed, részletes, tele hangulatokkal és érzésekkel. Nem lehet rá panaszom.

Az alapötlet pedig zseniális. Szerelem, mint halálos kórság? Miért nem jutott ez eddig senkinek sem az eszébe? Először jókat mosolyogtam a tüneteken, a betegség meghatározásán és úgy általában az egészen. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez cseppet sem vicces. Többről van itt szó, mint holmi romantikaellenes próbálkozásról, ez kemény diktatúra, agymosás és az emberi élet és szabad akarat sárba tiprása.

Nem csak a szerelmet veszik el az emberektől a kúra során, hanem minden érzelmet. A kikezeltek teljes apátiában élik ingerszegény életüket és csak a kötelesség, a társadalmi elvárások és a megszokott rutin hajtja őket előre. Ez pedig szörnyű és dühítő. Az én lelkem ugyanis az "Élj szabadon, vagy halj meg!" eszmét képviseli.

Disztópia a javából, amire tökéletes példa a balul végződött titkos buli és Lena szomszédjának kutyája. Aki ezek után is romantikus könyvnek tekinti, az keressen fel egy pszichológust.

Minden fejezet előtt van egy kis idézet, ami segít megérteni a könyv világát és jól körülhatárolt teret ad a háttérbe. Pontosan le vannak fektetve a szabályok, ahogy az egy ilyen típusú könyvben kell. 

Lena érdekes karakter. Szabad szellemű olvasóknak valószínűleg kezdetben érthetetlen, hiszen nem egy lázadó típus, mint Hana, ám ez így tökéletes. Sok dologban nem értettem egyet vele és ez így volt rendjén. Hiteles volt a környezetéhez, a világhoz, amiben felnőtt, az elvárásokhoz és hitelesen változott a cselekmény során. Nem szabad elítélni, amiért komolyan betegségként tekintett a szerelemre, hiszen erre nevelték, mióta az eszét tudta. 

A szereplők tehát reálisak, és itt nem csak Alexre vagy Hanára gondolok, hanem az összes felbukkanó személyre, legyen bármennyire jelentéktelen mellékszereplő. Részét képezik a világnak, passzolnak bele.

Lena és Alex kapcsolata szépen alakult, minden mozzanata valóságosnak hatott, mégis engem Lena és Hana barátsága jobban megérintett. Sokkal érdekesebbnek találtam a kapcsolatukat, mint a romantikus vonalat.

Az alapötlet, a világ és a karakterek tehát jók, nekem mégis hiányzott valami.

Szeretem a lassú folyású könyveket, itt pedig a cselekmény lassan halad, azonban hiányzott valami. Hiába kedveltem a stílust és tetszett a szép kibontakozás, néhol elég lagymatagnak találtam. Itt-ott nem kötötte le eléggé a figyelmemet és a vége (egy csavart leszámítva) kikövetkeztethető volt. Annyira tudtam, hogyan fog véget érni, ami sokat rontott a varázson. Valahogy nem tudtam teljesen belemerülni a könyvbe és a hangulatba, pedig olyan jól indult. A közepe táján megfeneklett a lendületem, amin az utolsó pár oldal akciója sem segített. 

Hiába a remek és egyedi világ, végül ebből is egy ifjúsági disztópia lett a sok közül. (Kicsit talán a Csúfokra emlékeztetett.) Olvastam már hasonlót.

Összességében tehát tetszett, még mindig szeretem az írónő stílusát, de nem múlta felül előző regényét, sőt, számomra jóval alatta maradt. Ettől függetlenül bátran ajánlom Lauren Oliver rajongóinak, a disztópia kedvelőinek és mindenkinek, akit már elkapott a szerelem kórsága. 

Kiegészítés:

Ahogy a bejegyzés elején is írtam, ez egy trilógia nyitó darabja. A második rész, Káosz címmel már megjelent, míg a befejező kötet, ami a Rekviem nevet kapta, a hónapban fog a boltokba kerülni. A kiadó legalábbis ezt ígérte.

Szeretném elolvasni a teljes trilógiát, mivel forradalom szagát érzem a levegőben.