2013. február 3., vasárnap

Mozgóképek V.

A rovat jól bevált koncepcióját követve, ismét számba veszem, milyen filmeket néztem meg az elmúlt hónapban. Ezúttal hat filmet hoztam, amik között akad régebbi és új is.
Íme:

Elátkozott Ella
"Születése napján alaposan kitol a Tündérkirálynő Ellával (Anne Hathaway). Csupa szívjóságból elvarászolja, s míg él engedelmeskednie kell minden parancsnak. 18 évvel később, miután mostohatestvérei annyiszor kihasználták és bajba sodorták, ráadásul lejáratták a jóképű herceg (Hugh Dancy) előtt, úgy dönt, felkeresi Lucindát, hogy visszaadja neki kéretlen ajándékát. Az egyszerű kirándulás hamarosan kalandos utazássá válik, tele ogrékkal, szőke óriásokkal, és a gonosz királlyal, Edgarral (Cary Elwes)."
Ezt a filmet régóta meg szerettem volna nézni, mert kedvelem a meséket és általában szeretem azokat a filmeket, amikben Ann Hathaway szerepel. Nagyjából beváltotta a hozzáfűzött reményeimet. Kikapcsolt, jól szórakoztam. Igaz, itt-ott elég zavaró volt a nem olyan szép grafika és a néha elütő háttér, de a sztori aranyos, így nem estem ki a film világából.
Összességében tehát egy kedves és humoros mese csipetnyi romantikával fűszerezve. Mesekedvelőknek  meleg szívvel ajánlom.

Felhőatlasz
"Hogyan hatnak egymásra az emberi életek, a tettek és azok következményei a múltból kiindulva a jelenen át egészen a jövőig? Minden mindennel összefügg? Akció, rejtély és romantika szövi át a történetet, melyben egy gyilkos hőssé alakul át, egy egyszerű jótett pedig forradalmat inspirál a távoli jövőben."
Erről a filmről hallottam már hideget és meleget is. Volt, aki nagyon dicsérte, míg volt olyan is, aki meglehetősen negatív hangvételben beszélt róla. Mivel szeretek a saját orrom után menni, nem haboztam megnézni.
Szerintem, ez a film tipikus esete a "nagyobb a füstje, mint a lángja" szituációnak. Szörnyen hosszú és elég lassan halad a cselekmény. Én untam, meg is fordult a fejemben, hogy félbehagyom, mielőtt elnyom az álom rajta, mégis sikerült végignéznem, mert hajtott a kíváncsiság.
Kíváncsi voltam a végére, tudni akartam a mondanivalóját, a csattanót, ez azonban elmaradt. A kis történetek, amik térben és időben ugrálva váltják egymást külön-külön talán még elmentek volna, bár egyik sem nyűgözött le. (A zeneszerző története volt talán a legérdekesebb számomra.) Ezeket összegyúrva pedig a néző kapott egy  nagy tál katyvaszt, mivel nem mindig volt összekapcsoló elem a váltások között, még a szereplők sem. Nem egyértelmű ugyanis, hogy ki kinek a reinkarnációja (lásd: anyajegy), ettől pedig olyan kuszán zavaros lett az egész, hogy a végére nem maradt mondanivaló. Persze minden kis történetnek megvolt a maga apró tanulsága, de a néző nem kapott semmi feloldást a végére. Egyszerűen csak bumm, vége, el lettek varrva a kis szálak és kész. Hiába vártam a nagy csattanót, a film vége semmitmondóra sikerült. 
Összességében tehát nem igazán tetszett, pedig láttam benne fantáziát és a sminkesek és látványtervezők előtt le a kalappal. Azoknak ajánlom, akik szeretik a hosszú filmeket, illetve rajongói valamelyik színésznek, ők nem fognak csalódni. 
Amúgy könyvadaptáció, lehet, hogy a könyvvel érdemes kezdeni. Ben Whishaw pedig egy nagy hű-ha! Már a Parfümben is nagyot alakított és itt sem csalódtam benne. Érdemes figyelni a srácot.

Öngyilkos szüzek
"A Lisbon család egy michigani kisvárosban él. A családfő - egy ügyefogyott matematikatanár- nem igazán foglalkozik öt lánya nevelésével. Nem úgy a vallásos és zsarnoki anya, aki tiltások és parancsok segítségével irányítja a lányok életét. Monoton, rendezett életüket szörnyű tragédia rázza meg: a legfiatalabb lány, a tizenhárom éves Cecil öngyilkos lesz. Senki sem ismeri a lány kétségbeesett tettének indokát. A Lisbon család érzelmeit elfojtva megpróbál visszazökkeni a mindennapi élet medrébe, ám idővel kiderül, hogy ez lehetetlen."
 Ebbe a filmbe még régebben belefutottam egyszer, akkor azonban nem győzött meg, így meg is feledkeztem róla. Múlt hónapban azonban Ribizly elkezdte olvasni a könyvet (igen, ez is könyv alapján készült), így újra eszembe jutott. 
Tinidrámának mondanám. Kicsit tipikusan amerikai film, de mégsem egészen olyan. Az öngyilkosságot feldolgozó történetek eddig csak szemforgatást és mérgelődést váltottak ki belőlem és most sem volt ez másképp. Csupán csak annyi változott, hogy itt még ezt sem igazán éreztem, mivel a film gyakorlatilag semmit sem mond el. Jó húzás, ha a nézőt bizonytalanságban tartják, vagy elgondolkoztatják, itt viszont egyszerűen csak bedobták a kétségek és elméletek sötét vermére és semmi több.
Nem tetszett, mert idegesített a narrátor, a lányok karakterei üresek és nekem csak az jött le, hogy mindenki gyenge jellem. Nem volt túl sok értelem a filmben és a mondanivaló hiánya nem egyenlő a mélylélektannal, erre jó lenne ha már rájönnének.
Szóval egy semmitmondó film, semmitmondó szereplőkkel. Nem tudom, kinek ajánlhatnám.

A titkok kulcsa
"A New Orleans-i erdőségnek a világtól távol eső, baljós hangulatú részébe, a Louisiana torkolatvidékére érkezik Caroline, hogy ott egy magányosan álló, ódon házban egy idősödő asszony beteg férjét ápolja. A lányt érdekelni kezdik a rejtélyes pár titokzatos dolgai és a roskatag ház, így felfedező utakra indul az épületben. A minden ajtót nyitó álkulccsal felfegyverkezve ráakad egy eldugott szobára a padláson, mely halálos, rémisztő titkot rejt."
Ez egy izgalmas thriller. Nem az ijesztgetős fajta,  inkább a borzongató változat. Sok titok húzódik a háttérben és egész jól csempészik bele a misztikus irányt. Megdolgoztatta az agyamat, ahogy próbáltam kibogozni a szálakat. Nem mondanám kiszámíthatónak, de azért le lehetett szűrni a fontosabb dolgokat, igaz nem sokkal a finálé előtt jöttem csak rá a rejtvény kulcsára. A csattanó a végén pedig üt rendesen.
Csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek és senkit se tévesszen meg, hogy A Körrel hozzák párhuzamba, szerintem A Kör vacak, ez viszont egész jó. Vudu iránt érdeklődőknek különösen tetszetős lehet és nem kell hozzá erős idegzet.

Lopott szavak
"Rory Jansen (Bradley Cooper) élete első kötetének kiadása rendkívüli esemény, ami az irodalmi életben és az átlagolvasók körében is nagy visszhangot kelt. Az utca embere is odavan a könyvért, a kritikusok is ódákat zengnek róla: a regény a könyvkluboktól kezdve a reptereken át a főiskolai kampuszokig mindenhol hódít. Friss hangjával és időtlennek tetsző bölcsességével Rory hamar az irodalmi élet egyik sztárjává válik. A karizmatikus, tehetséges, intelligens és fiatal szerzőnek mintha mindene meglenne: a siker mellett gyönyörű feleség (Zoë Saldana) várja otthon, a világ a lábai előtt hever - és mindezt pusztán a szavainak köszönheti. De kinek is a szavai ezek? És pontosan ki is írta a hírnevet hozó történetet? A sikerben fürdő Rory-t egy nap felkeresi egy rejtélyes öregember (Jeremy Irons), aki azzal a döbbenetes állítással szembesíti, hogy valójában ő a könyv szerzője. A férfi mesélni kezd fiatal korának gyönyörű, ám tragikus emlékeiről, amelyek ihletésére papírra vetette a történetet. A találkozás hatására Rory kénytelen számot vetni a kreativitás és az ambíció kérdéseivel, és elgondolkodni azon, hogy a sikere mögött álló döntés kapcsán vajon mennyire tiszta a lelkiismerete."
Erről a filmről már írtam kicsit egyik korábbi bejegyzésemben (Moziajánló) és már akkor nagy lelkesedéssel fordultam felé. Talán túlságosan is, mivel meglehetősen nagyok voltak elvárásaim. 
A sztori érdekes, tetszetős a történet a történetben elem is és elgondolkodtatja a nézőt. Nekem mégis hiányzott valami, nem tudom megfogalmazni, hogy micsoda, egyszerűen csak nem nyűgözött le úgy, mint vártam. Biztosan túl sokat vártam tőle.
A csavaros történetek kedvelőinek ajánlom, illetve azoknak, akiknek az ismertető felkeltette az érdeklődését. Érdemes belevágni, jó film, de senki se várjon világmegváltót tőle.

Django elszabadul
"Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász (Christoph Waltz) egy rabszolga (Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington), akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, melynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit - trénere segítségével - egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra, de nem biztos, hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája (Samuel L. Jackson) gyanút fog, és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell, hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra."
Tarantino film, vagy szereti az ember, vagy nem. Én valahol a kettő között vagyok, mert például a Kill Bill nem tetszett, de a Becstelen Brigantyk igen. Mivel nagy volt a beharangozása, tettem ezzel a Djangoval egy próbát.
Az első fele nagyon tetszett, tele volt humoros jelenettel és párbeszéddel, pont abban a stílusban, amit nagyon szeretek. Dr. Schultz azonnal a kedvenc szereplőm lett és ezt a pozíciót végig tartotta az amúgy rettentő hosszú filmben. A fele után ugyanis egyre esett érdeklődésem. Mikor pedig megvolt az első nagy vérengzés és még mindig folytatódott tovább, kezdeti lelkesedésem teljesen elpárolgott. Nekem nagyon el lett nyújtva ez a bosszúhadjárat és a film végére nem maradt a humorból. Pedig szépen fel van építve itt minden a karakterektől a mondanivalóig, csak kicsit rétestészta lett a végére.
Ettől függetlenül a Tarantino rajongók nem fognak csalódni benne és aki nem rajongó, de érdekesnek találja, az is nyugodtan vágjon bele, az első fele tényleg nagyon szórakoztató. Azért nem árt, ha a néző bírja a vért...

Értékelés:
10-es pontozással összemérve a fenti hat filmet.

A titkok kulcsa           ->     9
Lopott szavak            ->     8
Elátkozott Ella            ->     7
Django elszabadul      ->     7
Felhőatlasz                ->      5
Öngyilkos szüzek       ->     2

Tudom, tudom vicces, hogy egy kedves mesét és egy vérengző westernt ugyanannyi pontra értékeltem, ám a pontozásnál nem a műfajt nézem, hanem hogy mennyire tetszett. Itt pedig ők egy szinten álltak minden pozitívumukkal és hiányosságaikkal együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése