Tejeskávé

Megint blogolós kedvemben vagyok. ^^
Ha már az előző bejegyzésemben személyes történeteket emlegettem, leírok most egy aranyos "kalandot" alapjáraton dög unalmas életemből.
Egy korábbi bejegyzésemben írtam Johnnyról és megemlítettem, hogy van még egy hasonló történetem. Úgy érzem, itt az ideje leírnom, nehogy elfelejtsem.
Szóval Tejeskávé...
Ő valójában egy fiú, csak mivel nem tudom a valódi nevét, kapott tőlem egy fedőnevet, hogy beszélni tudjak róla a barátnőimmel. Igazából szinte semmit sem tudok róla, csak néhány morzsát: tízes évei végén, vagy a húszas évei elején járó, hímnemű, afrikai felmenőkkel rendelkező (vagyis kreol bőrű, szép barna szemű, göndör fekete hajú -> innen a fedőneve ^^), nem túl magas, helyes és kedvesnek tűnő egyén. Aki ráismer, kérem azonnal értesítsen! :D
Na, de lássuk csak, honnan "ismerem".
Június 30-án Budapesten tartózkodtam délelőtt az Aréna plázában a keleti pályaudvar felőli bejáratnál. Félreértés ne essék, nem vagyok egy plázatöltelék típus, csak kellett egy hely ahol ücsöröghetek, míg a barátnőm vizsgázott és utána jöttünk hazafelé vonattal, így az Aréna pláza volt helyileg a legmegfelelőbb, plusz van légkondi és Tesco, így nem haltam szomjan a 40C°-os hőségben. Szóval bő 3 órát ücsörögtem a plázában és ebből kettőt a bejáratnál a bőrkanapén ülve. Zenét hallgattam és néztem a forgó reklámhirdetéseket és a szemben lévő kirakatban ügyködő srácot, aki épp az akciós matricát ragasztgatta. Rettentő unalmas volt. (Meg kell jegyeznem, hogy a kedvenc sapkám volt rajtam, ami igazi hippi vagy rasztasapi, ki melyikhez hasonlítja, mert csíkos és nagyon színes.) Szóval unalmas perceimben tekingettem körbe, míg az emberek jöttek mentek, hol leültek a mellettem álló másik kanapéhoz, hol továbbálltak. Aztán észrevettem, hogy a tőlem jobbra álló kanapéra, amit csak egy dísznövény és egy reklámhirdető henger választott el az enyémtől, leült egy srác. Ő volt Tejeskávé. A további unalmamat, így kissé megtörte, mivel időnként feléje pillantottam, (hisz lányból vagyok és helyesnek találtam) hogy meg van e még. Egyszer találkozott is a tekintetünk, de olyan álmos voltam, hogy nem zavartattam magam, csak a képébe bámultam, aztán átpillantottam a kirakatra.
Úgy egy teljes órát ücsöröghettünk szinte egymás mellett. Biztosra vettem, hogy vár valakit és amilyen borúsan látom a dolgokat, feltételeztem, hogy a barátnőjét. Egyszer csak mozgást érzékeltem. Felállt és összeszedte a cuccait. Akkor vettem csak észre, hogy egy nagy sporttáska és egy kerek sátor (a magát kibontós fajta) pihent eddig mellette. Magamban búcsút vettem Tejeskávétól. Ő azonban hirtelen megállt előttem. A sapimnak van egy kis simlédere és zene dübörgött még mindig a fülembe, így lassan reagáltam. Megállt előttem és kedvesen így szólt: "Ne haragudj! Vigyáznál a cuccomra, amíg elmegyek a mosdóba?" Pár másodpercig eltartott feldolgozni az információt, de aztán lelkesen rávágtam: "Persze, persze!" heves bólogatások közepette. Tejeskávé, így lepakolt mellém és elment, hogy elvégezze folyóügyeit. Én meg próbáltam összekaparni magam, mert még mindig unott és álmos voltam.
Zene kikapcs, gondolatok bekapcs. Azon kezdtem agyalni, mit fog tenni, ha visszaér. Leül mellém, vagy visszaül a másik kanapéra? Aztán meg azon töprengtem, megszólítsam, vagy sem? Na, jó elég gyáva természetem van, de úgy unatkoztam és szükségem lett volna egy kis társaságra.
Aztán Tejeskávé visszatért és megköszönte, majd leült mellém. Vagyis a kanapé túlsó oldalára. Csendben vártam, hátha megszólal, vagy bármi, de nem tette. Aztán már épp bátorságom morzsáit csipegettem, mikor megszólalt a mobilom. Csikoszokni barátnőm hívott, hogy végzett és már a Blahánál jár, vagyis 5 perc és a keletinél lesz, induljak el. Magamban mormoltam egy nagy: A francba! felkiáltást, aztán felkaptam a hátizsákomat. Gyorsan hátraszóltam még Tejeskávének, hogy : Szia!, aki ezt kissé meglepetten ugyan, de viszonozta és magam mögött hagytam.
Gondolatban búcsút vettem tőle örökre és míg a keletihez sétáltam az olvasztó forróságban, lesett, hogy nagy valószínűséggel a VOLT-ra igyekszik a sátor és a sok cucc miatt. A keletiben Csikoszoknit könnyen megtaláltam, aki aztán elsietett, hogy találkozzon még az egyik barátnőjével, mert valamit oda kellett neki adnia. Én meg vártam a csomagjaival és így le is késtük a vonatot. Bár nem bántam, mert a fesztiválozók szinte özönlöttek a soproni gyorsra és semmi kedvem nem volt 3 órát végigállni hazáig. Szóval álltunk még egy órát Csikoszoknival a keletiben, aki amint meséltem neki Tejeskávéról sűrű bocsánatkérés áradatba kezdett a rossz időzítéséért, bár semmi oka nem volt rá, mert úgysem beszélgettünk volna...
Ezzel azonban még nincs vége a történetnek.
Újfent bebizonyosodott számomra, hogy kicsi a világ. Július 3.-án ugyanis mentünk VOLT-ra. Szintén a nagyon színes, így feltűnő sapimban voltam és egy feminista szövegű fekete pólóban. Sopronban két barátnőmmel (az egyik Csikoszokni volt) leszállok a vonatról kora délután. Még mindig nagy a hőség és a kialvatlanságom nem sokat segített, ahogy a késő vonat sem koncentrációképességemen. Úgyhogy ismételten be voltam lassulva, ráadásul én vagyok az állandó GPS, így barátaim rám hagyatkoztak, merre menjünk.
Kiértünk az állomásról a nagy tömeggel egyetemben, akik szinte mind a fesztiválra érkeztek. Indultam lefelé a lépcsőn, hogy besétáljunk a városba, mert Csikoszokninak beígértem egy városnézést is erre a napra. A lépcső alján pedig Tejeskávéba botlottam. Egy nagy csapat úgy 6-7 fő társaságában ácsorgott a vasútállomás előtt és ugyanolyan meglepett fejjel nézett rám, mint én őrá. Megtorpantam, mire barátnőim kórusban kérdezgettek: "Merre menjünk?" Felpörögtem és Csikoszoknit oldalba böködve kerültük ki Tejeskávét és a barátait. Közben furán magas hangon, halkan nyikogtam, hogy : "Ott van! Tejeskávé! Mondom, Tejeskávé!" Mikor hallótávolságon kívülre értünk nagy lelkesen magyarázni kezdtem, hogy ő a Tejeskávé. Csikoszokni egyből felvillanyozódva ujjongott velem és megjegyezte, hogy ő is kiszúrta ezt a fiút.
Egész a Várkerületig sétáltak utánunk, aztán elváltak útjaink. Ismét búcsút kellett vennem tőle, ám ezúttal végleg... bár ki tudja, hiszen a világ olyan kicsi....

Ennyi lenne a kis nyári "kalandom". Nem nagy szám, de nekem fontos, mivel feldobta a kedvemet. :)
Gyors helyzetjelentés: Írásban haladok, de kissé megint döcögősen. Gossip Girl-t nézek és újra elkezdtem olvasni a kedvenc könyvemet a Battle Royale-t (harmadszorra). Ezenkívül kegyetlenül lusta vagyok...