Könyvajánló 0-tól 1,5 éves korig

Az éves könyvösszegzésemben megjegyeztem, hogy szeretnék külön írni a gyerekeknek szóló olvasmányaimról. Úgy érzem, most jött el az ideje. Már van mögöttem lassan másfél évnyi tapasztalat, így akad bőven miről mesélnem. Ez tehát egy rendhagyó könyvajánló lesz arról, hogyan nevelem a könyvek szeretetére a jövő egyik olvasóját.

Egyébként nem kell annyira nevelni, ösztönösen (vagy genetikailag kódolva) szereti a könyveket. A könyvespolcomat például imádná lepakolni, ha hagynám. De nem hagyom, mert arra bizony még tanítani kell, hogyan bánjon könyvmolyhoz hűen ezekkel a becses tárgyakkal. (Azért a receptkönyveket és útikönyveket leveheti róla...)

Az egyszerűség kedvéért, haladjunk időrendben, vagyis az újszülötteknek szóló kötetektől a totyogóknak való könyvekig. 

A gyerekkönyvtárunk szépen gyarapszik, már elfoglal egy egész polcot, így nem kevés kötetet szeretnék sorra venni, ezért az időrend mellett típus szerint is csoportosítom őket. 

A kritika pedig nem fog elmaradni, mert bizony nem minden könyvvel vagyok teljesen elégedett. Van, amiről már írtam véleményt Molyon, és van, amit lusta voltam eddig felvinni a Moly rendszerébe. 

Személyes vélemények és tapasztalatok következnek. 

Kontrasztos könyvek

Ha nem érted az újszülötteknek való könyv fogalmát, semmi gond, én sem értettem, míg anyuka nem lettem. (Meg persze rengeteg más dolgot sem, erről írtam már korábban.) És lássuk be, furcsa ötlet könyvet adni egy babának, aki még a fejét sem tudja megemelni, és szó szerint az orráig lát. Viszont ez az állapot nagyon gyorsan változik a látásával az élen, és itt jönnek a képbe a kontrasztos könyvek. A látás fejlődését ugyanis segíti, ha a baba fekete-fehér képeket nézeget. Erre van sok kutatás meg hasonló, amitől friss szülőként lelkesek lehetünk. A gyakorlat viszont az, hogy a babák tényleg szeretnek nézelődni, és ezek a képek felnőtt szemmel is érdekesek, őket meg szabályosan elbűvölik.

Nagyjából 1-2 hónapos volt a kislányom, amikor megvettem az első könyvét, a Formák című kötetet. Ez egyébként egy magyar szerző, Nagy Diána munkája, akitől aztán pár hónappal később beszereztem a Vonalak-at is. Vannak további könyvei, de nekem ezek tetszettek a legjobban, és úgy éreztem, ennyi kontrasztos könyv elég is. (A képen még látható állatos könyvet ajándékba kaptuk.) Ez pedig az egyik legjobb vásárlás volt. Kezdetben csak tartottam a könyvet a baba elé, mikor épp nézelődni támadt kedve. Aztán hasalás közben, mikor már pár másodpercnél tovább tudta tartani a fejét, elé támasztottam motivációnak. Kúszást is motiválta, és egy idő után maga akarta fogni és lapozni. Szóval szuperül lefedte a picúr egy évnyi könyvigényét, csak ajánlani tudom.

Egyébként nagyon kreatív, ahogy geometriai formákból állatok lesznek az oldalakon. A Vonalak egyik oldalán például rengeteget agyaltunk San Diegoval, mégis milyen állat lehet (spoiler: denevér), így mi is remekül szórakoztunk. 

Textilkönyvek

Onnantól, hogy a baba meg akarja fogni a könyvet, meg is akarja majd csócsálni. Egy papírból készült tárgy számára pedig nem épp egészséges, ha babanyálban ázik. Itt jönnek a képbe a textilből készült könyvek. Ezek általában színesek, zizegnek, esetleg sípolnak, és lógnak rajtuk dolgok kifejezetten megcsócsálásra. Lehet őket gyűrni, könnyen elférnek a táskában, vagy fel lehet őket akasztani a babakocsira, hogy séta közben is legyen mit "olvasni".

Nekem nagy szerencsém volt ezzel a típussal, mert Ribizly barátom ellátott belőlük a legjobbakkal (lásd a mellékelt képen). Nemcsak a baba, hanem én is imádtam őket, sőt, ma is megörülünk nekik, ha előkerülnek a játékos kosárból.

Ebbe a kategórába tartozik, de életkor szerint már inkább az egy év körüli babáknak való, a csendeskönyv vagy más néven matatókönyv. (A képen a nagy zöld.) Ebben különféle "feladatok" vannak. Például tépőzárral tapadó állatok, madzagon húzni, körbe forgatni, kioldani, bebújtatni való dolgok. A téma pedig mindig változatos. Nekem ebből a könyvből a kedvencem az utolsó oldal, ahol egy víziló van, aminek fel lehet nyitni a száját, és van hozzá kicsi fogkefe és fogkrém (természetesen szintén textil anyagból), hogy meg lehessen mosni a fogait. Nagy segítség volt mikor elkezdtük a fogmosásra tanítást. Percekre leköti a gyerek figyelmét, remek könyv. Csak aztán az ember győzze számon tartani a kis alkatrészeket, és találja meg őket azonnal a játék után, mielőtt becsúsznak a kanapé alá, vagy elviszi őket a macska. (Az említett fogkefe egyszer a macska táljában landolt, és nem mi vittük oda...)

A textilkönyveket és matatókönyveket tehát szintén bátran ajánlom, ám itt nem tudok beszerzési tippet adni, mert ahogy írtam, ajándékba kaptuk őket Kínából.

Kisméretű könyvek

Ahogy a baba cseperedik, és egyre ügyesebb a kezével, úgy jöhetnek szóba a kifejezetten lapozásra készült könyvek. Ezek természetesen keménytáblás kötetek. (A textilkönyveket leszámítva minden itt bemutatott könyv keménytáblás.)

Erre a célra a legjobbak a kisméretű könyvek. Hogy mi van bennük? Teljesen mindegy, a baba úgyis csak lapozni akarja. Így jöhet nyugodtan az angol nyelvű (képen a macis) a szöveg nélküli (Színek) vagy épp az állatos. A lényeg, hogy kicsi babakezekbe való mérete legyen, amit önállóan is tud lapozni, és ha ezt épp háton fekve teszi és elejti, csak kicsit koppan a buksiján.

Egyébként a könyvek nyelve ebben a korban teljesen mindegy. Úgyis a szülő fog mesélni, az ő szavai által ismeri meg a könyvet. Így a repertoárunkban békésen megférnek a magyar, angol vagy épp kínai nyelvű kötetek. 

"Simogatós" könyvek

Manapság minden babajáték "fejlesztő" vagy legalábbis úgy akarják eladni. Úgyhogy nagy divatja van a szenzoros játékoknak, amelyek a tapintást, a formákat és textúrákat helyezik előtérbe. Nem mondom, hogy ez nem jó, csak szerintem kicsit túl van gondolva. A baba először mindent a szájával fedez fel, aztán meg mindent a kis ujjaival. Ez pedig természtes, magától értetődő dolog, akár adunk a kezébe "szenzoros fejlesztőt", akár nem. Megtalálja ő maga a kis szenzoros dolgait a parketta repedésében, a szétnyomott banán levében vagy a macska farkában. (Igen, volt hogy a macska farka a szájába került. De nyugalom, csak pár másodpercre, a macskánknak ugyanis van életösztöne.) Szóval nem vagyok nagy híve az ilyen túlgondolásoknak, viszont ezek a "simogatós" könyvek zseniálisak.

Két ilyen kötetünk van, és mindkettő megviselt már, olyan sokat forgattuk. Az Állatsimogató igazi klasszikus, szokványos háziállatokat mutat be (kutya, macska, szamár, nyúl és malac), és többnyire jól vissza is adja a tapintásukat. A másikat (Pets) a Temu-ról rendeltem. Megtetszett, hogy különlegesebb állatok (pl.: rák, teknős, kaméleon) is szerepelnek benne. Viszont ennek nem olyan jó a minősége. Hamar megtört a gerince, és mivel a kislányom rákattant a halra (le akarja pikkelyezni), ez az oldal ki is szakadt.

Itt kell megjegyeznem, hogy mivel én gondosan vigyázom a könyveimre (mint minden rendes könyvmoly), kicsit küzdenem kellett magammal, hogy elfogadjam a tényt, ezek nem az én könyveim, ezek egy baba könyvei. A céljuk tehát a baba boldogsága, és ehhez bizony néha az kell, hogy megrágódjon a sarkuk, megtörjön a gerincük, kiszakadjon egy oldal, vagy épp letépődjön a hal kopoltyúja, akkor ezt is el kell fogadnom. Mert vagy elfogadom és hagyom, hogy babamódra "olvassa" őket, vagy felteszem őket a polcra sértetlenül és olvasatlanul. Bevallom, ez nem mindig könnyű, de igyekszem megtanítani rá, hogyan hajlik és hogyan nem hajlik az oldal (ez főleg a leporello típusú könyveknél fontos), és hogy mit nem csinálunk a könyvvel (pl.: nem rágjuk, nem lépünk rá, nem dobjuk el). Illetve kezdek profi könyvjavító lenni. Mindig van legalább egy kötet, ami arra vár a pocon, hogy végre megragasszam és visszakerülhessen kis gazdája nem épp gondos, de cuki kezeibe.

Mondókáskönyvek

Ez a kategória a gyerekeknek szóló könyvek feneketlen bugyra. Ebből van a legtöbb, és valószínűleg ezért van belőlük olyan sok szörnyűséges is a piacon.

Én nem vásároltam ilyen könyveket, mindegyiket (lásd a mellékelt kép) rokonoktól kaptuk. Van, amit szeretek, és van, amit nem vagyok hajlandó olvasni. Lássuk őket sorban a legjobbtól a legrosszabbig.

Süni, süni, sünike egy kedves, aranyos és igényes kötet. A mondókáknak van értelme, egyedül az őzike sántít kicsit, de én már tényleg attól is boldog vagyok, ha nem értelmetlen bugyutaságot kell olvasnom. A képek kedvesek, és mivel leporello, lehet hajtogatni. Kislányom egy ideig napi szinten hozta olvasásra, és nem untam meg (nagyon).

Az Első mondókáim és a Háztáji mondókák ugyanannak a szerkesztőnek, Bagos Katalinnak a munkái. Mindkettőt Nyilasi Antónia illusztrálta, és nekem kifejezetten tetszik a stílusa. Egyedi, felismerhető, részletgazdag és tökéletesen passzol a szövegekhez. Apropó szöveg, ezekben klasszikusnak számító mondókák vannak és talán csak egyik sántít kicsit. Kislányom nagyon szereti őket, és én szívesen olvasom neki.

Cicák, kutyák, kiscsibék egy teljesen rendben lévő kötet, amolyan közepesnek mondható. Radvány Zsuzsa illusztrálta, aki klasszikust idéző stílussal kifejezetten kedves állatokat rajzol. A szöveg pedig Juhász Magda munkája. (Ettől a párostól egyébként van egy másik könyvünk is, de erről majd később.) Vannak benne jó és kevésbé jó mondókák. Viszont a hiba mindig a ritmusban van és nem a szöveg értelmében. Úgyhogy ez tényleg egy teljesen rendben lévő kötet. Főleg, ha az ember gyermeke preferálja azokat az állatokat, amelyek szerepelnek benne.

Tente baba, tente a mélypont. A mondókás kötetek poklának kapuja. Nagyon remélem, hogy több kötetet már nem fogunk kapni a Szalay könyvektől (van még sajnos két másik, de azok nem keménytáblás kötetek, így még nem kerültek forgásba), mert a hátam közepére sem kívánom őket. A rajzolás gagyi, több helyen nincs összhangban a szöveggel. A szöveg pedig bugyuta, értelmetlen, és egy 10 oldalas könyvben sikerült elgépelést is produkálni... Ez az a könyv, amit nem vagyok hajlandó olvasni. Nem, ezt csak nézegetjük, de én fel nem olvasom, az biztos.

Itt kell megjegyeznem, hogy az én ízlésem nem a baba ízlése. Sőt, tudom, hogy hagyni kell, hogy válasszon, és a neki tetsző dolgokat forgassa. Ez rendben is van, az utolsónak számba vett borzalom is napi szinten előkerül a polcról. Szereti lapozni, nézegetni, és bár nem értem (főleg, hogy tele vagyunk minőségibb könyvekkel), de elfogadom. Ha őt boldoggá teszi, akkor engem is. Viszont van egy határ, az ingerküszöböm határa, így ha valamelyik könyv viszolygást vált ki belőlem, akkor én azt nem olvasom és kész. A mentális egészségem és lelki békém megkívánja, hogy ne kelljen naponta hatszor értelmetlen szövegeket olvasnom. Úgyhogy átlapozom vele, de ha el akarja olvasni, tanulja meg a betűket. (Vagy szóljon az apjának, mert neki nincsenek ilyen fenntartásai.)

Rövid történetek

Ez a kategória a jövő, vagyis a mesekönyvek megalapozása. Egy kötet, egy egybefüggő történet. Természetesen továbbra is kemény kötésben és nagyon-nagyon röviden. Egy baba ugyanis nem tud hosszabb ideig egy dologra figyelni. Amint hosszabb lesz a szöveg, elunja magát és lapoz egyet. Ezért jók ezek a kifejezetten rövid történetek.

A három kiscicát talán nem szükséges bemutatnom. Vlagyimir Szutyejev igazi klasszikusokat alkotott, én is az ő meséin nőttem fel. Szép rajzok, rövid és kedves történetek. Biztosan olvasunk majd még tőle, de egyelőre ez a kedvenc kötetünk a tollából.

A Nyuszkó ajándéka az elező kategórában említett szerzőpáros (Juhász Magda és Radvány Zsuzsa) munkája. Kicsit retró (2004-es és ajándékba kaptuk rokon gyerekektől, akik már kinőttek belőle), de kedves, kellemesen rímes szöveggel, és elmesél egy komplett történetet. Nagyon sokáig ez volt a nagybetűs kedvenc könyv, volt nap, amikor reggel délben és este is csak ezt olvastuk. Fejből tudom, de még mindig szívesen olvasom, ha kéri.

Azt, hogy mennyire jön át a picurnak, hogy ezek kerek kis történetek, azt nem tudom, de egyre jobban figyel közben, és szerintem már ő is vissza tudná mondani mindkettőt fejből, ha meglenne hozzá a szókincse. Szóval tudom őket ajánlani.

Interaktív könyvek

Trükkös kategória, mert ebbe gyűjtöttem össze azokat a könyveket, amelyek a képen és szövegen kívül adnak még valami pluszt.

Ilyenek az "ablakos" könyvek, ahol egy kis nyíláson át be lehet kukucskálni a következő oldalra. Kreatív és okos megoldás, nagyon kedvelik a babák. Nekünk ebből kettő van, mindkettő régi kiadás, még én kaptam őket kisgyerekként. Mindegyik szuper állapotban van, és bár rendszeresen forgatjuk őket, egyáltalán nem látszik meg rajtuk az újbóli igénybevétel.

A Pajkos cicák hatalmas kedvenc. Gyönyörű a rajzolása, és a szöveg is épp olyan, mint amit az előző kategóriánál kiemeltem. Rövid, kerek és egész.

Hoppi és barátai már egy fokkal lejebb van a ranglétrán. A rajzolás inkább érdekes, mint szép (felnőtt fejjel mindenképp) és a történet is kicsit össze van csapva, hogy beleférjen ebbe a pár oldalba. Azonban még így is egy szórakoztató és kellemes könyv. Ez viszont egy nagyobb alakú kiadás, jobb ha van segítség, különben a baba csak húzni és vonni fogja.

Az én kiscicám egy ujjbábos könyv. Kontrasztos, így kisebbeknek is ideális. A szöveg szuper, és bár a nagymama szerint a macska feje nehezen felismerhető (patkánynak vélte), a gyerek imádja tapogatni. Egyébként ez is ajándék volt Ribizly barátomtól és jelenleg az egyik kedvenc.

Peter Pan az igazi interaktív kötet. Pucca barátom küldte Skóciából, és azonnali volt a szerelem. Ez a könyv a Campbell Books kiadásában jelent meg. A történet rövidítve van, nem is kicsit, de a rajzolás szép, és minden oldalon van egy mozgatható elem, amit húzni, tolni lehet. Kislányom imádja, szerintem is zzeniális, csak lehetne masszívabb. Kizárólag felügyelettel forgathatja, mert könnyen szakad, ha a kis ujjak épp nagy akarattal, ám kevés körültekintéssel párosulnak.

A Tanya szintén ajándék volt, és bár az ötlet, hogy kirakó van a lapokon, zseniális, a kivitelezés csapnivaló. Annyira egyébként nem igényes a grafika (inkább elnagyolt és puritán), a szöveg teljesen feleslegesnek hat, és konkrétan esik szét. Olyan nehéz kifeszegetni a helyéről a kirakót, hogy az ember akaratlanul is felkaparja a papír felső rétegét. Ha pedig egy felfeslő matricát meglát egy baba, na, az felhívás keringőre, és addig nem nyugszik, míg teljesen le nem kaparja. Ennél a könyvnél egyébként még nem értem el arra a zen szintre, hogy azt mondjam, oké, tiéd, kapard szét nyugodtan... (Úgyhogy a polcon pihen, míg ki nem találom, hogyan ragasszam meg...)

Szóval nagyon ötletes könyvek vannak a piacon, de egy tanácsot fogadjon meg mindenki: Csak olyat válassz, ami bírja a gyűrődést, mert ezek a kötetek nem lesznek kímélve!

"Beszélő" könyvek

Bevallom kicsit tartottam az ilyen típusú kötetektől. Meg úgy általánosságban minden játéktól, ami zenél, sípol és rövid távon az agyamra megy. Aztán kaptuk ezt a két könyvet, és azonnal megváltozott a véleményem.

A Tanyasi állatok egy ideig a mumus volt. Kislányom félt tőle, így sokáig egy polc aljára rejtettem. Aztán, ahogy nőtt és egyre több állatnak utánozta a hangját, gondoltam itt az ideje újra tenni vele egy próbát. Ebben ugyanis valódi állathangok vannak. A hangerő nem kicsi, így kellett egy kis idő, míg megszerette. (A macska és én pedig megszoktuk, hogy ne rezzenjünk össze, ha váratlanul felbőg egy tehén a szobában.) Azóta viszont örömmel lapozza és nyomkodja rajta a gombokat. Viszont ez egy hatlmas és nehéz kötet, egy babának mindenképp, így fontos a szülői felügyelet. (Igen, ezt is kellett már ragasztanom...)

Az Ismerd meg az éjszakai állatok hangját lett a tavalyi évem nagy meglepetése (írtam is róla az évösszegzőben). Ez a könyv azonnal mindenki kedvence lett. Kislányom egyáltalán nem félt tőle, sőt, függője lett a gombjainak, így már most, 16 hónaposan is meg tudja különböztetni a gyöngybaglyot a kuviktól. (Hogy ornitológust vagy tengerbiológust nevelek-e, az még nem eldöntött dolog.) A hangerő itt sokkal barátságosabb, a szöveg pedig informatív felnőtteknek is. Ráadásul egy sorozat része, így célom lett beszerezni az összes kötetet.

Tehát bármennyire is tartottam a "beszélő" könyvektől, csak pozitív tapasztalatokról tudok mesélni. Természetesen érdemes körültekintően választani, de tényleg szórakoztatóak, és a babák imádják őket nyomkodni.

Nos, jelenleg itt tartok a gyermekirodalom felfedezésében. Talán tudtam hasznos tippet vagy egy új könyvcímek adni. Ha ismét összegyűlik egy csokorra való kötet, amiről érdemes írni, újra jelentkezem.