A szerzőpáros másik tagja, Jennifer Finney Boylan számomra teljesen ismeretlen volt. Ha jól tudom, ez az első írása, ami megjelent magyarul.
A borító nálam betalált, és az 528 oldalas terjedelem sem riasztott el.
Fülszöveg:
"Lehetsz-e boldog, ha folyton kísért a múlt? Olivia McAfee tudja jól, milyen érzés mindent újrakezdeni. Egyik napról a másikra otthagyja férjét, és a válás után fiával, Asherrel együtt visszaköltözik a gyermekkora helyszínére, egy New Hampshire-i álmos kisvárosba, ahol átveszi az édesapja méhészetét. Az újrakezdés a gimnazista Lily Campanello számára sem ismeretlen. Amikor az édesanyjával Adamsbe költöznek a középiskola utolsó évében, mindketten abban reménykednek, hogy a környezeti változással tiszta lappal indulhatnak. A két fiatal, Asher és Lily egymásba szeret, ám a lányt időnként kétségek gyötrik, hogy teljesen megbízhat-e Asherben. Egy nap megcsörren Olivia telefonja: Lily meghalt, a rendőrség pedig Ashert gyanúsítja a gyilkossággal. Olivia a végsőkig kitart fia ártatlansága mellett, de önmagának kénytelen beismerni, hogy Asheren időnként megmutatkozik az apja erőszakos természete. Ahogy a bírósági tárgyalás során kirajzolódnak az ügy részletei, Olivia rádöbben, hogy Asher több titkot rejteget, mint sejtette."
Ahogy már említettem, ezt a könyvet hirtelen felindulásból, a megkapó borító miatt vettem kézbe. A fülszöveg átfutásán kívül semmit sem tudtam róla, csupán annyit, hogy váltott szemszögű és két szerző közös munkája. Ez pedig a lehető legjobb kezdet ennek a könyvnek. Szóval, ha bárki elfogad tőlem egy tanácsot: Ne is nézzen utána, csak kezdje el olvasni, így tökéletes az élmény!
Gondolom, ebből egyértelmű, hogy tetszett a történet, örömmel olvastam, és kifejezetten jó élményt nyújtott. Írni róla azonban nem könnyű, mert az élmény része volt a felfedezés, amelyet nem szeretnék senkinek sem elrontani, viszont elég erős a késztetés is arra, hogy beszéljek róla. A bejegyzés ezért két részből fog állni. Először általánosságokban összefoglalom, miért gondolom, hogy ez egy remekül összerakott történet, majd belemegyek a cselekmény részleteibe, hogy alá is támasszam. Utóbbit azonban tényleg csak az olvassa el, aki már olvasta a könyvet is. Hidd el, ebbe az olvasásba tényleg minden háttértudás nélkül érdemes belevágni!
Általánosságban az első dolog, amit érdemes kiemelni, az a stílus. Két szerző, két nézőpont, amelyek jól elkülönülnek, mégis tökéletesen kiegészítik egymást. Ráadásul, míg a gyanúsított fiú anyját kronologikusan követjük az időben, addig a halott lány nézőpontja visszafelé forog. Ettől pedig kifejezetten érdekes és izgalmas lesz a narráció. Egyiket sem éreztem erőteljesebbnek, izgalmasabbnak vagy unalmasabbnak, úgyhogy elég jó egyensúlyban van a szöveg.
Korábban már írtam, hogy a borító és a méhecske igazán megfogott, ezért nagyon örültem, hogy valódi jelentést is kapott a történtben. Az egyik főhős ugyanis méhész, így nagyon sok méhekkel kapcsolatos információ van ebben a könyvben. Természetkedvelő olvasóként számomra ez egy kis plusz ínyencséget adott.
A cselekmény egy gyilkosságra épül, így elég nagy hangsúly van a tárgyaláson és mindenen, ami ehhez kapcsolódik. Aki kedveli az ilyen típusú történeteket, valószínűleg itt is szeretni fogja. Engem lekötött és dühített (nagyon ideges tudok lenni az amerikai büntetőjogtól) egyszerre. Na, és ezzel értük el a könyv csúcspontját, az ítélkezést. Ez a történet ugyanis lényegében erről szól. Az emberek ítélkeznek, ki bűnös, ki ártatlan, ki ilyen, ki olyan, és ezt a témát nagyon részletesen és okosan járja körbe a két szerző. Mindezt pedig anélkül teszi, hogy az olvasó túlságosan direktnek érezné. Csupán leír helyzeteket, nézőpontokat, gondolatokat és érzéseket, amelyekre aztán a többi szereplő reagál, ahogy maga az olvasó is. Jó ötlet, jó szándék és jó kivitelezés.
Ha tehát valaki egy szépen felépített, karakterközpontú történetre vágyik, nem fog csalódni.
Ennyit az általánosságokról, most írok kicsit a nagy csavarról, úgyhogy INNENTŐL SPOILEREK KÖVETKEZNEK!
Tényleg csak akkor olvasd el ezt a részt, ha már olvastad a könyvet! Nagyjából a kötet felénél jön a nagy csavar, a halott lány identitása, ami a klasszikus "megölte-e a barátnőjét vagy sem" tárgyalótermi drámát egy egészen más perspektívába helyezi. Pedig a kérdés ugyanaz, mégis elterelődik róla a figyelem. Hogy ez a fókuszváltás érthető-e, szükségszerű-e, azt mindenki döntse el maga.
Zseniálisnak tartom, hogy a történet feléig még csupán utalás sem volt a csavarra. Ezen a ponton ugyanis az olvasó már bevonódott a történetbe, már közelebb került a főhőshöz, már érdekli a sorsa, így akár vannak előítéletei a transzneműekkel szemben, akár nincsenek, nem tud teljesen kívülálló maradni. Szuper módszer egy érdekes és megosztó téma bemutatására.
A nézőpont egyébként közeli, érzékletes és az utószóból kiderül, személyes is, mivel az egyik szerző saját tapasztalatokból építkezett. Semmi mesterkéltség, semmi direktség nincs a szövegben, csak egy fiatal lány gondolatai, amelyek akkor is egy fiatal lány gondolatai, ha a társadalom máshogy vélekedik róla.
A kötet értelemszerűen toleranciára nevel, ez nem kérdés. Csakhogy ügyesen csinálja. A másik főhős, az anyuka nem egy szivárványos hippi, hanem egy traumákon átesett nő, aki megpróbálja megérteni mások traumáit. Az ő gondolatai is mind hitelesek, a kétségei jogosak és érthetőek, és akár egyetért az olvasó velük, akár nem, vele is teljes mértékben lehet szimpatizálni.
Ebben az egyébként jól felépített gyilkossági történetben tehát az olvasó egyszerre kap két fontos témáról, a családon belüli erőszakról és az identitás kérdéséről, részletes és személyes hangvételű tájékoztatót. Nem elhanyagolható útravaló mindez.
Ami még nekem nagyon tetszett, az az, hogy a vádlott nézőpontja nem került megírásra. Az olvasó közel kerülhet az anyukához, az áldozathoz, de nem tud igazán közel kerülni a megvádolt fiúhoz, hiszen őt gyakorlatilag még felszólalni sem hagyják. Ettől pedig az olvasó épp úgy kétségekkel a fejében figyeli az eseményeket, mint mindenki más, és legfeljebb csak megérzései vannak a tárgyalás kimenetelét illetően. Ez volt az, ami az igazi feszültséget adta ebben a történetben.
SPOILEREK VÉGE!
Összességében tehát nekem kifejezetten tetszett ez a könyv. Kimagaslóan ez volt az eddig legjobb olvasmányom Jodi Picoult tollából. Izgalmas és csavaros történet kifejezetten fontos, és aktuális témákról. Nagyon örülök, hogy elolvastam.
Bátran ajánlom mindenkinek, akinek kicsit is felkeltette az érdeklődését. Tárgyalótermi drámák és női sorsok kedvelői előnyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése