Nem csupán az előző bejegyzésben említett csavargások miatt voltam nagyon elfoglalt az elmúlt hetekben. Történt még más is, ami lefoglalt és távol tartott nem csak az olvasásra váró könyveimtől, hanem egyszerűen minden hobbimtól.
Költözés
No, nem úgy költöztem, mint 2015 nyarán, mivel a lakcímem nem változott, csupán egyik szobából a másikba. Pucca ugyanis elhagyta kis csapatunkat és az országot is és mindezt azért, hogy összeköltözzön egy fiúval. Bátor döntés! Ennek pedig két következménye volt:
1. Immár Skóciában is van egy barátom, akinél kaphatok egy kanapét éjszakára, ha úgy adódik.
2. Átköltözhettem a megüresedett kisebb szobába.
Utóbbi nem ment épp gyorsan, főleg mikor konstatáltam, hogy bár minimalista életmódot folytatok, több holmim van, mint gondoltam. Ez a költözés így több napot is igénybe vett. Oké, a takarítás vett igénybe több napot. A végére úgy éreztem, én vagyok Hamupipőke, akit a kisállatok jól elfelejtettek... Leszámítva a pormacskákat... Szerintem a porcica élőlény, aki szeret bújócskázni és gyorsabban szaporodik, mint egy hiperaktív rágcsáló.
Miközben megküzdöttem a porpamacsokkal, vennem kellett a lakberendezés kihívásait is. Pontosabban vennünk, mert San Diego fél órán át mást sem csinált, mint tologatta a bútorokat egyik sarokból a másikba. Vizuális típus vagyok, na!
Az új szobám kicsinosításának fő projektje egy fésülködőasztal felújítása volt. A meglehetősen leharcolt bútordarabot Puccától vettem meg egy fánkért és elhatároztam, lefestem most vagy soha. Ehhez azonban először le kellett csiszolni, majd kiválasztani a megfelelő festéket (nagyon gyér a választék matt festékekből) és lekenni az egészet egyszer, majd még egyszer. A hadművelet összesen 3 napot vett igénybe, de megérte. Elégedett vagyok az eredménnyel, bár az új szobám még mindig festékszagú.
Ez azonban még mindig nem a végleges állapota, mert a bézs csupán alapszín, erre még mintákat fogok rajzolni. Majd ha vettem hozzá filcet és lesz legalább három óra szabadidőm. Eh, ez egy hosszú projekt...
Szóval pár napig magában a káoszban éltem és mire rendet tettem, kezdhettem előröl a hadakozást a pormacskákkal. Ez egy ördögi kör!
Meglepetés
Bond barátom és egy ismerősöm nemrég megjegyezte, hogy nagyon eltűntem és ennek biztos "a fiú" az oka. Első gondolatom az volt, hogy megcáfolom, de aztán inkább bocsánatkérően vállat vontam.
Igyekszem megtartani szociális életem egyensúlyát és mindenkire szánni időt, ám ez nem olyan könnyű. Túlságosan sok elfoglaltságom van és többnyire magamra sincs elég időm, így nem meglepő, ha picit elhanyagolok egy-egy kapcsolatot. Szánom-bánom, de ez a fontossági sorrendemet is tükrözi, így joggal morcosak rám. Azonban logikus, hogy ha van fiú egy lány életében, akkor az a fiú bizony sok időt igényel. Ha nem így volna, akkor ugyan mégis mi a fenének lenne egyáltalán?
Igen, ez azt jelenti, hogy a szabadidőm 60%-át vele töltöm, amivel nincs semmi baj és vállalom a csipkelődő megjegyzéseket. Jó példa erre, hogy hidegen hagyott, ki mit gondolt, örömmel tartottam Valentin-napot.
Ó, igen, ez egy kényes kérdés, amiről mindenkinek határozott véleménye van, amit meg is próbál a másik ember arcába tolni. Nos, rólam lepergett, mert az én gondolkodásmódomban ez olyan, mint a Halloween: még egy jó ok, hogy csinálj valami különlegeset, ami megtöri a szürke hétköznapokat.
Szóval szerveztem magunknak programot, amit San Diego csak a helyszínen tudott meg, így teljesen meglepetés volt. A meglepetést pedig legjobb adni, bár azzal sincs gond, ha kapja az ember. Így kaptam az említett napon egy szál meglepetés rózsát.
Sajnálatos módon nem örököltem nagymamáim növénybűvölő képességeit, így nem bízva magamban, rögtön biztonságba is helyeztem a rózsát a munkahelyemen, aminek küszöbén kaptam. Nem tűnt okos dolognak megsétáltatni egy egész estén át a hideg belvárosban. Másnap Tigris meglepetten szembesült vele az asztalomon és mikor elmeséltem hozzá a kerettörténetet, megjegyezte: "Hogy te milyen anti-romantikus vagy!" Szerinte ugyanis vinnem kellett volna magammal mindenhová, mint a véres kardot, ezzel is szemléltetve, hogy randim van és tetszik. Nos, szerintem meg így volt logikus és racionális, amivel az ötletgazda is egyetértett kifejtve, hogy azért nem kapok tőle sűrűn virágot, mert azt nem tudom belegyűrni a táskámba, mint a csokit. Ja, ő is logikus és racionális anti-romantikus fajta.
Azért ez a racionalitás is tud romantikus lenni, mert mindig gondol rám. Hozott nekem csokit Angliából, Csehországból és nemrég Németországból is. Ráadásul legutóbbi útja során rászoktattam a másik nagy szenvedélyemre, a képeslapokra. Úgyhogy nem csupán cicás csokit és egy bödön Nutellát (Elég jól tudja már, mivel lehet lekenyerezni.) kaptam, hanem egy szép képeslapot is. Igaz, majdnem két hetet kellett várnom rá, de a postában épp ez az izgalmasan szép.
No és hogy milyen nálunk a romantika, azt a következő megtörtént eset jól szemlélteti:
Költözés
No, nem úgy költöztem, mint 2015 nyarán, mivel a lakcímem nem változott, csupán egyik szobából a másikba. Pucca ugyanis elhagyta kis csapatunkat és az országot is és mindezt azért, hogy összeköltözzön egy fiúval. Bátor döntés! Ennek pedig két következménye volt:
1. Immár Skóciában is van egy barátom, akinél kaphatok egy kanapét éjszakára, ha úgy adódik.
2. Átköltözhettem a megüresedett kisebb szobába.
 |
| "Nos, ha takarítanátok minden fürdés után, ez nem történne meg!" |
Miközben megküzdöttem a porpamacsokkal, vennem kellett a lakberendezés kihívásait is. Pontosabban vennünk, mert San Diego fél órán át mást sem csinált, mint tologatta a bútorokat egyik sarokból a másikba. Vizuális típus vagyok, na!
Ez azonban még mindig nem a végleges állapota, mert a bézs csupán alapszín, erre még mintákat fogok rajzolni. Majd ha vettem hozzá filcet és lesz legalább három óra szabadidőm. Eh, ez egy hosszú projekt...
Szóval pár napig magában a káoszban éltem és mire rendet tettem, kezdhettem előröl a hadakozást a pormacskákkal. Ez egy ördögi kör!
Meglepetés
Bond barátom és egy ismerősöm nemrég megjegyezte, hogy nagyon eltűntem és ennek biztos "a fiú" az oka. Első gondolatom az volt, hogy megcáfolom, de aztán inkább bocsánatkérően vállat vontam.
Igyekszem megtartani szociális életem egyensúlyát és mindenkire szánni időt, ám ez nem olyan könnyű. Túlságosan sok elfoglaltságom van és többnyire magamra sincs elég időm, így nem meglepő, ha picit elhanyagolok egy-egy kapcsolatot. Szánom-bánom, de ez a fontossági sorrendemet is tükrözi, így joggal morcosak rám. Azonban logikus, hogy ha van fiú egy lány életében, akkor az a fiú bizony sok időt igényel. Ha nem így volna, akkor ugyan mégis mi a fenének lenne egyáltalán?
Ó, igen, ez egy kényes kérdés, amiről mindenkinek határozott véleménye van, amit meg is próbál a másik ember arcába tolni. Nos, rólam lepergett, mert az én gondolkodásmódomban ez olyan, mint a Halloween: még egy jó ok, hogy csinálj valami különlegeset, ami megtöri a szürke hétköznapokat.
Szóval szerveztem magunknak programot, amit San Diego csak a helyszínen tudott meg, így teljesen meglepetés volt. A meglepetést pedig legjobb adni, bár azzal sincs gond, ha kapja az ember. Így kaptam az említett napon egy szál meglepetés rózsát.
 |
| racionálisan biztonságba helyezett rózsa |
Azért ez a racionalitás is tud romantikus lenni, mert mindig gondol rám. Hozott nekem csokit Angliából, Csehországból és nemrég Németországból is. Ráadásul legutóbbi útja során rászoktattam a másik nagy szenvedélyemre, a képeslapokra. Úgyhogy nem csupán cicás csokit és egy bödön Nutellát (Elég jól tudja már, mivel lehet lekenyerezni.) kaptam, hanem egy szép képeslapot is. Igaz, majdnem két hetet kellett várnom rá, de a postában épp ez az izgalmasan szép.
 |
| meglepetés Németországból |
No és hogy milyen nálunk a romantika, azt a következő megtörtént eset jól szemlélteti:
Lusta vasárnapon kora délután éhesen gyűjtöttünk erőt, hogy végre kimásszunk az ágyból. San Diego volt a gyorsabb és a következő felkiáltással ugrott talpra:
- Férfi vagyok, vadászom valami kaját.
Majd elindulva a konyha felé hozzátette:
- Mondjuk lövök egy szarvast.
Nagyjából a küszöbig jutott, mikor félig még szunyókálva utánaszóltam:
- Hé, ember! Ugye tudod, hogy az asszonyod nem eszik húst, így maximum csak gombát szedni mehetsz!
Ezzel sikeresen lelomboztam macsó terveit, ugyanakkor meg is nevettettem, így kompromisszumként végül rendeltünk egy pizzát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése