2016. március 27., vasárnap

Bolondok hercege

Mark Lawrence előző sorozata, A Széthullott Birodalom megvett kilóra. Méghozzá annyira, hogy mikor azt befejeztem, tudtam, jöhet tőle más is. Ha pedig ez a más ugyanabban a világban játszódik és még Jorg, pszichopata szívem cafatja is beköszön, az csak egy vigyorgó koponya a hullahegy tetején.
Tehát bátran álltam neki A vörös királynő háborúja első kötetének.
A borító ezúttal is mutatós és a vastagság sem csökkent. 396 oldalnyi kalandos barangolás a széthullott birodalomban. Fumax ismét remek munkát végzett.
Fülszöveg:
"A vörös királynő öreg már, de a Széthullott Birodalom királyai így is mindenki másnál jobban tartanak tőle. Legfélelmetesebb fegyvere a titokzatos Néma Nővér, akit senki sem láthat, de a nevét rettegve emlegetik.
A királynő unokája, a gyáva és részeges nőcsábász, emellett szenvedélyes szerencsejátékos Jalan Kendeth herceg mindössze tizedik az öröklési sorrendben, ám tökéletesen elégedett jelentéktelen szerepével.
A Néma Nővér által állított halálcsapdából megmenekülve sorsa összefonódik Snorri ver Snagasonéval, az ádáz viking harcoséval. Hogy megtörjék a kettejüket egymáshoz béklyózó varázst, útnak indulnak a Széthullott Birodalmon át a jeges észak felé. A Holt Király bérencei elől menekülve számtalan veszéllyel, készséges nőkkel, Skilfarral, a jégboszorkával, sőt, még egy Jorg Ancrath nevű jöttment herceggel és bandájával is találkoznak.
Ám Jalan csak egyetlen dologra vágyik: szabadulni Snorritól, mielőtt a viking óriás küldetése sikerrel jár, és végre farkasszemet nézhet ellenségeivel a Fekete Erődben, a Metsző Jég peremén."
Annyit előzetesen tudtam (molyoktól), hogy Jalan nem olyan mint Jorg. Ez pedig rendjén volt, mert még egy ambiciózus, őrült szemétládát még ez a széthullott birodalom sem viselt volna el. Úgyhogy nem voltak illúzióim tövisekről, de nagyon kíváncsi voltam, mennyire tud az író elrugaszkodni első gyermekétől.
Nos, Mark Lawrence tud, határozottan tud.
Ez a sorozat más mint az előző, mások a karakterek, más a konfliktus, de ugyanolyan szórakoztató. Két dolog azonban megértetten és dicséretesen maradt, az író remek stílusa és ez a bizarr jövőbeli világ. Az olvasó így, ha túl van már a töviseken, kellemesnek találja az otthonos háttért.
Lawrence tehát nem esett sok szerző hibájába és nem írt egy másolatot saját történetéről, hanem teremtett valami újat és csak említés szintjén, a háttérben tartotta meg a régit. Dicséretes dolog. Hatalmas piros pont érte!
Jalan könnyen megkedvelhető főhős, mert a gyarlóságai határozottan emberiek és jó a humora. Az önirónia mindig szórakoztató és ebből itt akad bőven. Ezen kívül nem hős típus, sőt, kifejezetten gyáva és kerüli a bajt (mégis mindig a közepében találja magát), de vele van a gyávák istene, mert ha a szükség úgy hozza, kiverekszi magát mindenhonnan.
A könyv fő konfliktusa is hasonló. Két teljesen különböző ember kényszerű kalandozása, amely garantálja az izgalmas szórakozást. Főleg ha a két főhőst mágia köti össze és járkáló hullák vannak a nyomukban. Ez tehát, ha úgy tetszik egy tipikus kalandozós fantasy. Csakhogy a világ nem egészen fantasy, igaz ez itt még nem kapott nagyobb hangsúlyt, és a háttérben politika bujkál.
Ami Jorgot illeti, mint hódolója, rettentően örültem, mikor feltűnt. Aztán rettentően örültem, hogy ennél többet nem tett. Egyrészt elvette volna Jalan elől a színpadot, másrészt pedig furcsán hatott volna, ha vértől ragacsos csizmájában betrappol ebbe a bohókásabb kalandba.
Igen, ez azt jelenti, hogy ez a sorozat nem olyan sötét és erőszakos, mint a tövisek, ez azonban nem vesz el semmit az értékéből. Könnyedebb, emészthetőbb és vidámabb, már amennyire a széthullott birodalomban vidám lehet valami.
Az író tehát kiállta a próbát, alkotott valami mást, ami éppúgy megfogja az olvasókat, mint a horgas tövisek. Ráadásul kicsit elengedhette magát a szórakoztatásra helyezve a hangsúlyt a nagy véres csavarok helyett.
Összességében tehát nagyon tetszett. Élvezettel olvastam minden sorát, kedveltem a szereplőit és kíváncsian vártam, hová vezetnek a szálak.
Ajánlom azoknak, akik az író előző sorozatát szerették és szívesen elmerülnének újra ebben a világban, illetve mindazoknak, akiknek nem volt bátorságuk (vagy gyomruk) a tövisekhez, de érdekelné őket, mit tud Lawrence. A két sorozat ugyanis csak lazán kapcsolódik, külön is megállják helyüket.
Azok viszont, akik Jorg kegyetlenségeire vágynak, inkább olvassák újra a trilógiát, mert ez nem az a sorozat. Ez valami más, valami új, nem szabad összemosni a kettőt.

Kedvcsinálónak kedvenc idézetem a könyvből:
"– Valami izé… – mutattam államat kaparászó mozdulattal – ööö… van a szakálladban. Tüdőnek nézem."

Kiegészítés:
A sorozat második kötete, A Hazug kulcsa már elérhető magyarul. A harmadik kötet, The Wheel of Osheim pedig a nyáron fog megjelenni angol nyelven. Tekintve, hogy a Fumax Kiadó gyors tempóban dolgozik, nem hiszem, hogy sokáig váratnák a magyar olvasókat. Kíváncsian várom, hogyan alakul a vörös királynő háborúja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése