2015. június 14., vasárnap

A hódítás tíz szabálya

Nyár van, könnyed nyári olvasmány passzol a fagyival hűsöléshez, ez a könyv pedig pont ilyen.
A csábítás kilenc szabálya tetszett, szórakoztatott, így az írónő következő könyvének is bátran adtam egy esélyt.
Habár az eredeti borítók förtelmesek, ezúttal a magyar változat sem nyert meg. A piros ruha tökéletes választás, a háttér azonban valamennyire üti a dolgot és zavar, hogy a hölgy ruhája úgy tűnik, bármikor a bokájánál köthet ki. Igaz, még mindig visszafogottabb az eredetinél, de így is harmadrangú ponyvát ígér.
Négy és félszáz oldalával nem épp vékony könyvecske, mégis gyorsan végig lehet lapozni.
Fülszöveg:
"Amióta a népszerű női magazinban megjelent a hír, hogy Lord Nicholas St. John még a facér férfiak táborát gyarapítja, azóta folyamatosan üldözi őt az összes előkelő hajadon hölgy. Egy időre elutazik, hogy megszabaduljon tőlük, ám ekkor nagy igyekezetében éppen kinek az útjába keveredik? Egy önálló és határozott nő elé, aki ugyanakkor a leggyönyörűbb is, akit valaha látott.

Lady Isabel Townsend egy léhűtő szerencsejátékos nemes lánya. Túl sok titkot őriz, a pénznek viszont valójában nagyon is híján van. Bár már hozzászokott ahhoz, hogy gondot viseljen magára, apja halála miatt ezúttal segítségre szorul: meg kell védenie a kisöccsét megillető jogokat. A jóképű és tájékozott Lord Nicholas megoldást jelenthetne minden problémájára. Ám a ladynek roppant elővigyázatosnak kell lennie, kerülnie kell minden meggondolatlanságot – például, hogy piszkosul, szenvedélyesen beleszeressen valakibe."
Ez a könyv pont az, aminek látszik, egy könnyed romantikus mese és semmi több. Néha azonban pont az ilyen mesékre van szükség, hogy egy kicsit kikapcsolhasson az olvasó agya.
A koncepció hasonló, mint Sarah MacLean előző könyvénél és néhány szereplő, már ismerős is korábbról. Szóval ismét van egy kissé szokatlan vénkisasszony, aki nem is álmodik házasságról és egy gazdag, jóképű úr, aki szintén független kíván maradni. Aztán jön néhány véletlen, pár kisebb kaland, egy kis szócsata majd csókcsata és már nem is olyan taszító a házasság gondolata.
A cselekmény épp ezért kiszámítható, ez azonban nem is baj, mert ettől függetlenül szórakoztató. Mosolyogtató, ahogy a szereplők kerülgetik egymást, bár az írónő megint túlnyújtotta cseppet. Az olvasót tehát semmi sem érheti váratlanul, főleg ha az említett előző könyvet olvasta.
A szereplők is hasonlók és egy kicsit túlságosan egyszerűek. Bennük sincs semmi váratlan, olyan kis könnyed figurák, mint ez az egész romantikus mese. Néha úgy éreztem, ugyanazt olvasom, mint az előző könyvben csak egy kicsit kevesebb csípős fűszerrel, mert itt a főhősök visszafogottabb verbális meccseket játszottak. A többi szereplő pedig csak kedves statiszta volt, mind bájos és aranyos és ezért egyiket sem bírtam megkedvelni, még Rockot sem. Nekem túlságosan mézesmázosak voltak.
Ettől függetlenül szórakoztatóan romantikus ez a mese, kényelmesen bele lehet merülni a kosztümös románcba. Egyedül az erotikus vonal zökkentheti ki az olvasókat.
Tekintve, hogy ez a történet vidéken játszódik, szinte végig egyetlen helyszínen, a korszellemből nincsen sok. Egyedül a ruhák, gyertyák és néhány megszólítás idézi fel a kosztümös hangulatot és ez nem épp sok. Ettől pedig a merev társadalmi koncepciók elveszítik súlyukat. Nehéz átérezni a bajba jutott lányok kitaszítottságát, ha vidék lágy ölén egy szabados külön kis világban élnek. A 19. század tehát csak elnagyolt díszlete a könyvnek, így aki korképre vágyik, csalódni fog. 
A könyv másik "problémája" az elnyújtottsága. Ahogy az írónő nyújtja a románc buktatóit, úgy nyújtja a légyottokat is, így a könyv második fele kissé erőltetettnek hat. Szeret vagy nem szeret évődések és lopott pásztorórák váltogatják egymást a nagy egymásra találás előtt. Túl hosszú.
Erotikus vonalon is úgy éreztem, megint azt olvasom, mint az előző könyvben. Nick és Isabel pont úgy fedezték fel egymást, mint az előző kötet főhősei. Sőt, megkockáztatom, Nick szavajárása kísértetiesen hasonlít a bátyjáéra. Ráadásul most is feleslegesen részletesnek találtam ezeket a jeleneteket. Mintha az írónő meg kívánt volna felelni a borítónak, hogy ha már ponyvát ígér, kapjon az olvasó belőle. Ez pedig szerintem hiba volt, mert a történet egy aranyos, romantikus mese, amiben négy, több oldalas pásztoróra bőven túlzás.
Összességében tehát ez egy könnyed nyári olvasmány. Nem bántam meg, hogy elolvastam, szórakoztatott, de picikét gyengébbnek találtam az előzőnél.
Épp ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik A csábítás kilenc szabályát olvasták és szerették, nekik valószínűleg ez a könyv is tetszeni fog. Aki viszont abban talált kivetnivalót, itt is fog. Ha pedig valaki még nem olvasott volna Sarah MacLean tollából és épp egy kosztümös, romantikus könnyedségre vágyik a nyári hőségben, kezdheti ezzel a könyvvel is.

Kiegészítés:
A lazán kapcsolódó kötetekből már csak egy van hátra, az Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart, amiben az utolsó testvér, Juliana is párra lel. Valószínűleg ez a könyv is követi a sormintát, mégis kíváncsi vagyok rá. Magyar megjelenéséről nincsenek híreim, talán jövőre várható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése