2010. október 2., szombat

The Hobbit


Tegnap fejeztem be egy könyvet, név szerint A babó-t. Megérdemel egy bejegyzést és így legalább maradandóak lesznek a gondolataim vele kapcsolatban.
Kezdem talán ott, hogy miért olvastam el. Ebben a félévben felvettem egy plusz kurzust, ami Tolkien munkájával, vagyis az egész megalkotott mitológiával foglalkozik. Imádom a könyveket és persze a fantazyt, igaz ez mitológia és nem fantazy... Szóval érdekel a téma, és jó egy amolyan nem klasszikus vagy irodalomban jól ismert íróról tanulni. Természetesen létfontosságú a kurzushoz a három alapmű (A babó, Gyűrűk Ura, A szilmarilok) ismerete. Úgyhogy gőzerővel belevettem magam ezen kötetek olvasásába és az elsőt már ki is végeztem.
Mielőtt azonban leírnám véleményemet róla, meg kell említenem a szerzőt is. Legnagyobb megdöbbenésemre, mikor azt mondtam egyik barátnőmnek: "Olyan jó volt a Tolkien kurzus!", a következő választ adta: "A mi? Mi az a Tolkien?" :/

A kevésbé informáltak, vagy épp könyvkerülők érdekében:
Tolkien nem mi, hanem ki. Egy rettentő okos ember, akinek életműve egy mitológia megalkotása volt. A Gyűrűk Uráról feltételezem, mindenki hallott. (Vagy legalábbis látta a filmet.) Ő az írója és nem mellesleg neves professzor volt az Oxfordon, illetve rengeteg nyelven beszélt és közel 50 nyelvet alkotott élete során. Ezek közül pedig kettőt (szilmarin és kvenya) teljesen kidolgozott, vagyis beszélhető és napjainkban tanítják is itt-ott. (Nyelvkönyvek is vannak.)
Nekem nagyon szimpatikus és csodálatra méltó figura, hisz egész életében a fejben megalkotott mesevilágban kalandozott és ezt a világot ki is terjesztette a valóságra. A Gyűrűk Ura ugyanis a negyedik legtöbb nyelvre lefordított könyv. ( A Biblia, Korán és valami kézikönyv előzi csak meg.) Alkotott valamit, ami már szinte a lénye része, ha nem saját maga volt és ezt képes volt úgy továbbadni, hogy mindenki megismerhesse. Szerintem ez az, amit úgy hívunk öröklét...

Akkor most áttérek bejegyzésem címadójára. Íme egy rövid ismertető:
"Kicsiny összkomfortos odujában lakik Mr. Baggins, a babók népének tiszteletreméltó tagja. Különös népek a babók: apró teremtmények, nem törpék, de nem is egészen emberek. Rikító öltözetben járnak, viszont nem hordanak cipőt; hízásra hajlamosak, ami nem csoda, mert szeretik a békés eseménytelen hétköznapokat, és mindennél jobban megvetik a kalandot. Mr. Bagginsot mégis utoléri a nagy kaland. Egy napon törpék csapata szállja meg a házát, hogy magukkal vigyék egy kalandos, nagy hadjáratra a sárkány ellen, aki emberemlékezet óta őrzi a törpék kincsét. Hogy a botcsinálta vezér miként viszi diadalra ügyüket - nem is annyira bátorságával, mint furfangos eszével -, megtudhatja, aki ezt a mulatságos és egyben nagyon izgalmas regényt elolvassa. Felejthetetlen szép tájakon barangolhat, végigélheti hőseinkkel a vad csatákat, és jókat nevethet egy valószínűtlen világ fonák helyzetein."

Most pedig jöjjön a véleményem.
Ez egy aranyos kis történet. Engem a mesékre emlékeztetett, ami nem csoda hisz gyerekkönyvnek indult. Könnyed olvasmány a néhol humoros, néhol kalandos cselekménnyel. Azért senki se számítson körömrágó izgalmakra és a vége is adott szerintem. Pont ideális egy kis kikapcsolódásra, elszakadásra a valóságtól. Nálam ezt a célt betöltötte, mégis cseppet csalódott voltam, mikor becsuktam. Nem éreztem ugyanis azt a bizonyos bizsergést, amit az igazán jó könyvek váltanak ki belőlem. Nem kezdtem el agyalni az olvasottakon és nem szorította szívemet a folytatás hiánya. Ez amolyan egyszer olvasható darab. Azoknak ajánlom, akik könnyed, meseszerű kikapcsolódásra vágynak és a nyelvezete igazán egyszerű. Régebben riogattak, hogy a Tolkien könyveket nehéz olvasni. Szerintem ez hülyeség. (Igaz, eddig csak ezt olvastam, illetve belelapozgattam a Gyűrűk Urába.) A mendemondák így ne riasszanak el senkit és amúgy is jobb ha mindenki a saját bőrén tapasztalja meg a dolgokat.

Néhány életmorzsa:
Tegnap egy letörölhetetlen vigyor ült ki arcomra és még mindig van belőle egy kicsi. (Ezt majd a latin megöli... hahaha Fő az optimizmus!) Oka pedig egyszerű volt. Amint hazaértem három szép képeslap és két csinos boríték fogadott. A képeslapok, akár a csoki, megemelik az endorfintermelésemet. A legboldogabbá mégis az tett, hogy meglepetésemre az egyik levél Csikoszokni barátnőmtől érkezett. Annyira aranyos volt, hogy kézzel írt nekem és még egy képeslapot (alsó kép) is küldött. Fura, de egyre jobban befészkeli magát abba a bizonyos lányos státuszba, hogy "legjobb barátnő". Ez a cím nálam sokáig gazdátlan, majd bizonytalan volt. Most nagy aranykeretes névtáblát kapott Csikoszokni születési nevével ellátva. Természetesen nem e miatt a levél miatt, hanem a sok másért, amit neki köszönhetek és amit együtt éltünk át. A legjobb pedig az, hogy az a jó-pár száz kilométer, ami elválaszt minket nem gyengíti barátságunkat. És van egy remek tervem az őszi szünetre, de ez még egyeztetésre szorul.
Na, még egy gyors helyzetjelentés. Gossip Girl második évadát ma befejezem. Jöhet a következő! Gyűrűk Ura olvasása, e-mail és levélírás, tervbe véve. Revulsion pedig folytatva, amint végeztem a tanulással. És erős késztetést érzek a rajzolásra, mégpedig egy pokoli lány portréra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése