Két dolog vonzott ebben a könyvben, a gyönyörű borító, és hogy vannak benne sárkányok. Nagyon vágytam egy jó sárkányos fantasy történetre.
Az egyedüli elrettentést csupán az oldalszám jelentette. Ez ugyanis egy 862 oldalas, nagyon vaskos kötet. Edzett fantasy olvasóként azonban, nem akadtam fenn rajta, még úgy sem, hogy mostanában magamhoz képest rettentően keveset olvasok.
Fülszöveg:
"Egy megosztott világ.
Egy királynő birodalma örökös nélkül.
Egy ősi ellenség tudatra ébred.
Inysben ezer éve a Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet. Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól – de a bérgyilkosok egyre közelebb járnak.
Ead Duryan kívülálló az udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is védelmezi.
A sötét tengeren túl Tané kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll.
Kelet és Nyugat szemben áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú szunnyadás után a káosz erői ébredeznek."
Ez egy kissé terjengős, több szálon futó, klasszikusan középkori világban játszódó történet helyenként sárkányokkal. Nem estem hasra tőle, időnként untam, és rettentően sokáig tartott, amíg átrágtam magamat rajta. Csak a sárkányok motiváltak, kár hogy alig kaptam belőlük...
Mielőtt azonban kifejteném, számomra hol vérzett el ez a történet, sorra veszem a remek ötleteket, amelyek miatt még lehet az embernek bizodalma a szerzőben.
A cselekmény egy kelet kontra nyugat ellentét köré épül. Ezzel pedig a szerző egyszerre használta a nyugati és a keleti mitológiát, ami sárkányok szempontjából rettentően izgalmas koncepció. A történetben együtt vannak jelen a vad, tűzokádó, gonosz nyugati sárkányok és a szelíd, bölcs és kedves, kígyószerű, keleti vízi sárkányok. Eddigi olvasmányaim során csak külön-külön találkoztam velük, így összeengedni őket egy igazán izgalmas gondolat volt.
A történet másik mozgató rugója a vallás, amelyet Samantha Shannon szépen felépített. Érezhető volt, honnan merített, ám ezek az áthallások csak izgalmasabbá tették az egyébként fantáziadús hitvilágot. A kötet elején kicsit furcsa lehet a sok vallási töltet, de hamar bele lehet jönni.
A mágia kevésbé direkt módon, finoman van jelen, és megfelelő keretek közé lett igazítva. Remekül kiegészíti a vallásos elemeket és szépen árnyalja a sárkányok jelenlétét.
A szerző ötletei tehát szuperek. Érezhetősen sokat dolgozott a világ minden építőelemén, kellemes egyveleget hozott létre mitológiából, és logikusan építette fel a cselekményt. Igen, itt jön az a bizonyos de. Mert hiába ez a sok remek dolog, számomra ez a könyv nem adott kiemelkedő olvasási élményt, sőt, inkább csak közepeset.
Egyrészt rettentően túl van írva. Félreértés ne essék, szeretem a lassú világépítést, kedvelem, ha minden szépen ki van fejtve, ám itt helyenként úgy unatkoztam. Egyszerűen nem kötött le a szöveg. Úgy éreztem, sehová sem haladunk, csak toporgunk egy helyben, és ugyanazokon a kérdéseken rágódunk újra és újra. Ez egy terjengős, vontatott történet.
A kiadó úgy hivatkozott a könyvre, mint női szerző női fantasy regénye, ami érthető, de sajnos nem teljesen a jó értelemben. Nagyon kedvelem, ha női szereplők női témákat állítanak középpontba, sőt, jöhet az erőteljes feminista üzenet is, itt viszont valahogy vérszegényre sikerült a dolog. Hiába nő a karakterek többsége, hiába építkezik az egyik vallás a nő elnyomására, hiába mozgatja a háttérből a szálakat egy nő, nem éreztem úgy, hogy női olvasóként ez a történet jobban szólna hozzám. Pedig itt is voltak érdekes felvetett témák, csak ezeket is untam kicsit.
Talán számomra a legnagyobb problémát a szereplők okozták. Több szereplővel, több nézőponton és helyszínen halad a cselekmény, ám egyik sem érdekelt igazán. Egyszerűen nem tudtam megkedvelni a karaktereket. Nem, nem azért mert hibáztak, és nem is azért, mert ne lettek volna érzelmeik, hanem valahogy a személyiségükből hiányzott nekem valami. Olyan kis sótlanok voltak, nem hatottak rám se érzelmileg, se intellektuálisan. Könnyű volt átlátni a szerepüket, nem okoztak meglepetést, és nehéz volt azonosulni velük, nekem legalábbis nem sikerült.
A legizgalmasabb karakterek, a sárkányok, már más lapra tartoznak. Ők érdekeltek, róluk szívesen olvastam, és olvastam volna még többet is. Csakhogy a szerző puszta fűszerként használta őket. Mikor már nagyon ellaposodott a történet, jött egy sárkány (vagy egy másik mitológiai lény), hogy felrázza az olvasót, aztán huss, már el is repült a színről. Kevés, rettentően kevés volt az az idő, amit velük tölthettem, főleg ha figyelembe vesszük a kötet terjedelmét...
Mivel a könyv A káosz gyökerei sorozat nyitó része, (Nem tudom, hány további kötet van tervben.) tartottam tőle, hogy addig nyújtja a szálakat, hogy a nagy összecsapásra a sárkány ellenséggel már nem kerül sor. Kellemesen meglepődtem, amikor mégis valahogy sikerült erre a pontra eljutni, aztán meg csalódtam egy hatalmasat, mert durván rövidre volt zárva. A szerző cirka 800 oldalon építette fel, hogy ez a sorsdöntő csata, ezen múlik a világ sorsa, ó de félelmetes, ó de véres lesz. Aztán jöttek a hősök, jött a sárkány, jött a kard és probléma megoldva, hogy még laza 50 oldalon elmélkedhessünk, kivel mi lesz ezután. A kötet lezárása tehát nem hozta el számomra a várt izgalmakat és csattanót, csak úgy megtörtént. Amit pedig előre vetített a jövőre és a jövőbeli kötetekre nézve, picit sem érdekel.
Összességében tehát ez egy gyönyörű borítójú könyv, tele remek ötletekkel, csak a kivitelezés lett gyenge. Többnyire unatkoztam rajta, és csak azért tartottam ki a végéig, mert imádom a sárkányokat, és érdekes ötleteket vetett fel velük kapcsolatban.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik bírják a terjengős történeteket, nem kívánnak érzelmileg közel kerülni a szereplőkhöz, és nem csak sárkányokra vágynak, mert itt több a vallási elem, mint a fantasztikus. Aki viszont kifejezetten csak sárkányokra vágyik, és egy izgalmas történetre, nos, keresse máshol.