tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post2366013243707082642..comments2024-03-28T23:20:13.292+01:00Comments on Natural Smile: CicaSzellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.comBlogger5125tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-89281659932981082612013-07-15T21:57:25.798+02:002013-07-15T21:57:25.798+02:00..Vagy nem is olyan távoli :D Nekem is jó, hogy va.....Vagy nem is olyan távoli :D Nekem is jó, hogy vannak még macskabolondok a világon, akik nem néznek komplett idiótának, mert sok macskám van (egyszer megpróbáltuk megállítani műtéttel, de egyetlen macska újragyártotta az alapot... :)) Kevés ember tűri jól, ha órákat anekdotázok a 11 év alatt nálunk megfordult macsekokról. :D<br />Nos úgy néz ki 2 kölyök van. :) Nálunk a rekord 16 volt- na akkor én is csak a fejem fogtam. De csak 2-3 hónapig tartott.<br />Ó, igen szabad. Imádom bennük, hogy önállóak, és emberfia meg nem szelídítheti őket annál tovább, mint az őseinknek sikerült. :)<br />Annszofihttps://www.blogger.com/profile/01021071738703340832noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-84737065498984385982013-07-15T13:26:20.058+02:002013-07-15T13:26:20.058+02:00Még egy két közös vonás és a végén még kiderül, tá...Még egy két közös vonás és a végén még kiderül, távoli rokonok vagyunk. :D Viccet félretéve, örülök a hasonlóságnak, mindig jó olyannal beszélgetni, aki megért. :)<br />Öt cica plusz az apróságok, szép nagy szám. Nálam a rekord 13 volt, mikor egy kandúrom mellé két lány cicám egyszerre kölykezett ötöt-ötöt. Kész káosz volt, azóta próbálom szinten tartani a dolgokat maximum 4-5-nél. <br />Sajnos a macska szabad lélek (ezt is szeretem bennük) el-elkóborolnak és nem mindig találnak haza, főleg a picik. Én is sok cicát veszítettem el, de remélem, valaki befogadta őket és boldogok. :)<br />Egyelőre bőven elég nekem Gideon, de azért észben tartom az ajánlatod. Szellemhttps://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-35624085721853427162013-07-15T13:18:40.398+02:002013-07-15T13:18:40.398+02:00Nagymamámnál is szoktak lenni vad kiscicák, mindig...Nagymamámnál is szoktak lenni vad kiscicák, mindig megpróbálom megszelídíteni őket sok karmolás árán több-kevesebb sikerrel. :D<br />Remélem, Bubu még hosszú évekig veled marad. :)Szellemhttps://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-33115184563107303572013-07-14T23:15:27.953+02:002013-07-14T23:15:27.953+02:00Hát azt hiszem ezek után bátran kijelenthetem, hog...Hát azt hiszem ezek után bátran kijelenthetem, hogy igencsak hasonlítunk nemcsak a könyvek terén, de a macskaimádatunkban is. Én jelenleg.. öhm most hirtelen nem tudom pontosan hány macska boldog tulajdonosa vagyok, mert Bolyhoskánk a héten fialt le a kazánházba a rőzse alá, ahová nem látni be csak a sipákolásukat hallom, ha az anyjuk megmozdul. Hogy azért mégis kissé világosabb legyek, múlt héten 5 cicánk volt, most meg majd kiderül. Hatalmas fájdalmamra időről- időre tűnnek el cicáim szőrén-szálán, ez így volt idén tavasszal is. :( Néhány hete nincs meg az én gyönyörű szürke hosszú szőrű Szöszkém, előtte meg Szofi tűnt el. Valószínűleg valamelyik távolabbi szomszédunk a ludas (ismét).<br />Neked viszont jó cicázást, Gideonba már a képek alapján beleszerettem, imádnivaló lehet. Ha bármikor macskahiányban szenvednél (kívánom ne legyen ilyen), csak szólj, adok. :DAnnszofihttps://www.blogger.com/profile/01021071738703340832noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-88012908730948164302013-07-14T20:07:49.005+02:002013-07-14T20:07:49.005+02:00Nekem a mostani a harmadik cicám. Az első a dédnag...Nekem a mostani a harmadik cicám. Az első a dédnagymamám "hagyatéka" volt, bár igazából egy szóval sem említette, hogy nekem adja, én szelidítettem magamhoz. Sajnos ő - szintén - karácsony előtt hagyott el minket. Nagyon a szívemhez nőtt, pedig Sanyi (ez volt a neve) mindössze egy évet töltött velem. A másodikat két évvel később találta anyukám, nagyon pici volt, az anyja valószínűleg elfelejtette, ő meg nem tudta, merre ment. De ezáltal sajnos vad is volt, rettenetesen erősen harapdált és a lábamra is rugrott gyakran, de eléggé fájt is. Aztán egy nyári este kint játszott az udvaron, és mikor összeszedtem volna, nem találtam sehol. Tehát eltűnt. Ő volt Marcipán. <br />a mostani pedig - Bubu (maci laci fan vagyok :D) - szerencsére egészségesen került hozzánk, és hihetetlenül megszerettük. Kb. 2 hónapja van itt, de reméljük tovább marad, mint Marcika. :)Beatrixxhttps://www.blogger.com/profile/16362215383946373298noreply@blogger.com