2013. október 26., szombat

Outlander - Az idegen

Ezt a könyvet tőlem szokatlanul hosszú ideig, másfél hónapig olvastam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy unalmas volna, vagy hogy nem tetszett. Egyszerűen rettentő vastag kötet, 910 oldal, vagyis nem a legmobilisebb olvasmány még akkor sem, ha önvédelmi fegyvernek is beillene.
Könyvmolyképző Kiadó munkája egyszerű, ám mutatós borítóval és még arany pöttyöt is kapott. A pöttyből pedig következik, hogy elsősorban felnőtt olvasóknak szól, azok közül is inkább a nőknek. Ez a könyv pont egy romantikus, festői és izgalmas olvasmány, egy hosszú nap kipihenéséhez ideális. Hiszen ki ne szeretne a 18. századi Skóciában bolyongani kiszakadva a szürke hétköznapokból?
Fülszöveg:
"1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében. Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."
Ahogy már a bejegyzés elején is jeleztem, ez a könyv hosszú, nagyon hosszú. A terjedelem pedig sokakat megriasztott és nem egy kritikát olvastam, amiben vontatottnak tartották. Nos, kétségkívül el van nyújtva picit, szerintem mégsem unalmas. Van ugyan benne jó néhány mellékszál, ám ezek belesimulnak a cselekmény fő folyásába és inkább változatossá és érdekessé teszik a múltban való bóklászást. Leírás is akad bőven, ám Gabaldon stílusa könnyed és képies, így ez sem róható fel kimondottan hibának. Persze vannak, akik nem kedvelik a leíró részeket, ők válasszanak egy vékonyabb könyvet.
Engem tehát nem zavart a bő lére eresztett, tájképekkel fűszerezett történetfolyam, sőt, lekötött az első betűtől az utolsóig.
A szereplők könnyen megkedvelhetők. Claire belevaló nő, aki igazán talpraesett a leglehetetlenebbnek tűnő helyzetekben is és még a humora is megvan hozzá. Meg lehet érteni a motivációit, átérezni a problémáit. Drukkoltam neki, még akkor is, mikor valami általam butaságnak tartott dolgot tett vagy mondott.
Jamie is szerethető figura a maga skót módján. Kedveltem az őszinteségét és azt a makacs vörös fejét. Claire életében azonban nem ő az egyetlen férfi, és mivel Frank történelmi megszállottságával egyetemben rövid szereplése alatt bekúszott a szívembe, fokozatosan kedveltem meg. Ahogy Claire érzelmei mélyültek kiltet viselő lovagja iránt, úgy szerettem meg én is a fiút.
A könyv többi karaktere szintén érdekes, különösen Jack, aki pszichopata ugyan, mégsem kimondottan teljesen megutálható személyiség. Volt benn valami, talán az arroganciája, amitől szórakoztató ellenpólusnak találtam, hiába művelt hatalmas disznóságokat.
Itt kell megjegyeznem, hogy a könyv nem véletlenül kapott arany pöttyöt vörös helyett. Időutazás és romantika ide meg oda, azért nem minden habos és rózsaszín. A skótok élete, főleg a 18. században nem a legbékésebb, így akad a könyvben erőszak és vér is. Nem mondom, hogy erősebb idegzet kell hozzá, mert nincs egy horror szintjén, csak a vidám és békés cselekménycérnák mellett néha meglepően nyers és erőszakos is tud lenni, főleg a végén. (Természetesen elsősorban az említett Randall úr tetteire gondolok.)
Emellett pedig a felnőtt tartalom másik aspektusa, az erotika is felüti a fejét. Először meglepően pozitívnak találtam ezeket a részeket, aztán kicsit unni kezdtem, mikor elszaporodtak, de mindent összevetve 900 oldalon elfért a sok rövidke ágyjelenet. Gabaldon nem részletezte túlzottan ezeket a részeket, inkább csak csipegetett belőlük az olvasó fantáziájára hagyva a nagyobb szerepet. Ez pedig nekem kifejezetten tetszett, nem éreztem, hogy átcsapott volna olcsó ponyvába.
A történet fő szála persze még így is a romantikus vonal egyéb elemekkel kiegészítve, mégis annyira sokrétű esemény van benne, hogy nem burkolózik teljesen rózsaszínbe. A korleírás és a mellékszereplők történetei megfűszerezik az egészet és mindig akad benne egy-egy új fordulat, ami egész más irányba tereli az eseményeket.
Nekem tehát tetszett, lekötött és jól szórakoztam mind a 900 oldalon, így cseppet sem bánom, hogy lassan, de végigrágtam magam rajta. 
Nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik az időutazós történeteket, akik skótokról kívánnak olvasni és mindenkinek, aki egy részletesen kifejtett romantikus, mégis izgalmas könyvre vágyik.

Kiegészítés:
Egy bajom van ezzel a kötettel, folytatásos.
Diana Gabaldon nem elégedett meg egyetlen vaskos kötettel, hanem mindjárt legyártott belőle sorban vagy nyolcat. Mivel még futó sorozatról van szó, nem merek pontos számot mondani, a nyolc azonban a biztos minimum kötetszám. (A nyolcadik kötet legalábbis 2014 tavaszán fog megjelenni, de hogy az utolsó-e vagy sem, azt csak az írónő és kiadója tudja.) Annyi biztos, van második része, Szitakötő borostyánban, ami már elérhető magyarul.
Akit érdekel, a további kötetek: Voyager, Durms of Autumn, The Fiery Cross, A Breath of Snow and Ashes, An Echo In The Bone és a nyolcadik, Written In My Own Heart's Blood.
Ha pedig valakinek ennyi vaskos kötet nem lenne elég, az írónő írt egy kiegészítő sorozatot az egyik mellékszereplőre fókuszálva, ami a Lord John Grey címet viseli. Ez eddigi információim szerint négy kötetre rúg, ám a lehetséges folytatás kérdése még itt is nyitva van.
Elismerem, az Outlander hagyott bőven elvarratlan szálat, én ezt a könyváradatot mégis cseppet túlzásnak érzem a témában. No, de mivel tetszett, a második résznek is adok egy esélyt, aztán majd elválik utána milyen véleményen leszek a folytatást illetően.
Jamie
Még egy érdekes hírrel kell szolgálnom, a könyvsorozatból most készül filmsorozat is.
Ha minden jól megy 2014 tavaszán már láthatják is a lelkes rajongók. A főbb szerepek természetesen már kiosztásra kerültek és ahogy nézegetem a színészeket, tetszik, amit látok. 
Sam Heughan fogja játszani Jamie-t, aki - ahogy a mellékelt képen is látszik - egész jól illik az önfejű skót szerepébe.
Rettentő kíváncsi leszek rá, hogyan mutat majd képernyőn a történet. Biztosan lelkes nézője leszek.

2 megjegyzés:

  1. Hát, ha elfogadsz egy ajánlást, és esetleg még nem olvastad volna, figyelmedbe ajánlom egy magyar fiatal írónő munkáját: "Ember a sötétben" Pataki Tamara munkája. Kíváncsi lennék a véleményedre. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig szívesen fogadom az ajánlásokat. :)
      Hm, magyar szerző, első világháború és boszorkányok? Érdekesnek tűnik. Feltettem a kívánságlistámra és ha a kezem ügyébe kerül, elolvasom. :)

      Törlés